KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A folyó vonala

Karcsai Kulcsár István

 

A film címe az olasz ellenállás egyik jelszavára utal. A második világháború idején „a folyó vonalán”, Franciaországon át jutottak el Angliába a fasizmus elől menekülők és azok, akik azután onnan szervezték és folytatták tovább a harcot. Aldo Scavarda filmjében a római gettóból kisodródott és így egyelőre megmenekült kisfiú járja végig ezt az utat, apja hangjának nyomában, aki az angol rádióban olvassa be a reményt keltő és ellenállásra buzdító híreket. Háborús, kalandos filmet látunk tehát. Az üldöztetés, a gettó, a háború, az ellenállás képei soha nem csituló érzelmekre apellálnak. Ám sajnos a megszokás, az ismétlés gyakran fásulttá tesz a „háborús téma” iránt. Ez az olasz film azzal győzi le az ilyenkor óhatatlanul előbukkanó közhelyeket, hogy sikerrel kerüli el a külsőségeket. A történet és a környezet erre csábít, de a rendező több mozzanattal is sikeresen harcol ellene. Egyrészt a gyerek szemszögéből mutatja 1943 utolsó harmadának valószínűtlenül zilált világát, másrészt humánusan, gyakran humorral ábrázolja az esett, teljes joggal rémült kisembereket, gyakran nem éppen makulátlan jellemeket, akik az igazán bátrak mellett a maguk módján szintén derekasan viselkednek. A sok jó színész mellett is emlékezetesek a gyerekfőszereplő, Vasco de Get természetes reagálásai, őszinte pillanatai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8176