KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bronco Billy

Koltai Ágnes

 

Clint Eastwood, tucatnyi western-hős megformálója (játszott többek között Sergio Leone és John Sturges filmjeiben), egy szép napon a kamera mögé állt. 1971-ben rendezett először, azóta még hat filmet forgatott, az egyiket. A törvényenkívüli Josey Walest nem más, mint az egyik „új-hollywoodi” rendező, Philip Kaufman írta. A Bronco Billy hetedik filmje, de, hogy mit is jelent gazdag életpályáján (harmincöt filmszerep van mögötte), azt nehezen tudjuk felmérni. Még színészi alakításaiból is alig láttunk valamit – a magyar nézők körében talán a nemrégiben bemutatott A jó, a gonosz és a csúf a legemlékezetesebb –, önálló rendezéseiről nem is beszélve... Bár lehet, hogy nem ért nagy veszteség minket; az ál-western, ál-drámai, ámde könnyfakasztóan szentimentális Bronco Billy nem túl szerencsés bemutatkozás.

Egy New Jersey-i szegény kölyök összekuporgatott centjeit mozira költi, nyakra-főre nézi a westerneket és arról ábrándozik, hogy egyszer ő is olyan erős és ellenállhatatlan férfi lesz, mint amilyeneket a vásznon lát. Álmait néhány évi börtönbüntetés után valósíthatja meg: fegyenctársaiból egy Buffalo Bill stílusú rodeós társulatot alapít, s megpróbálja ébren tartani a coca colától elhízott amerikaiakban a kemény, férfias vadnyugat emlékét.

Bronco Billy, „a vadnyugat leggyorsabb lövésze” ájtatos mesékkel andalítja gyerekközönségét, jótékony előadásokat rendez árvaházakban és elmegyógyintézetekben (miközben filléres gondjai vannak és szinte éhezik), mert ő igazi cowboy: szívből ripacskodik. A legszentebb, legamerikaibb értékekkel, a vallásossággal és a nemzeti zászló tiszteletével manipulál a film, melynek végső tanulsága: az álmodozó kissrácok vágyai teljesülnek, egyszerűen csak akarni kell.

Clint Eastwood eszményi western-hős – markáns vonásai, alkata a vad pionírokat idézi –, és sokat tanult a műfaj neves mestereitől, de mintha ez nem volna elég... Legalább egy Robert Altmannak kell lenni ahhoz, hogy a vadnyugattal, Buffalo Billel és az egész cowboy-romantikával szembe tudjon nézni valaki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6921