KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszaka az éterben

Koltai Ágnes

 

Ha valaki Kracauer szellemében megírná a mai lengyel film történetét, könnyedén kimutathatná, milyen összefüggés van a tartós társadalmi-gazdasági válság és az új típusú, morális konfliktusokra érzékeny, publicisztikus filmek születése között. A hetvenes évek közepén-végén bemutatkozó, fiatal, jobbára elsőfilmes rendezők – Kie¶lowski, Falk, Holland, Kijowski, Kidawa, Piwowski, Zygadło – könyörtelenül pontosan ábrázolták (a „kisembertől” a funkcionáriusig bezárólag) a társadalom elbizonytalanodását, értékvesztését, morális válságát. Mintha beértek volna a morál-filozófus Zanussi erkölcsi tantörténetei, vagy ami 5–10 évvel ezelőtt elvont filozofálgatásnak tűnt, az ma az általános életérzés? Talán..., de kétségtelen, hogy Zanussi Védőszínekje – Wajda Érzéstelenítés nélküljével együtt – a forrásvidéke a hétköznapok felé forduló „új lengyel filmművészetnek”. Kie¶lowski Amatőre úgy tetszik, máig felülmúlhatatlan remeke a mindennapok kisszerű csatározásaiból, apróbb-cseprőbb kudarcaiból szőtt történeteknek.

Az Amatőrhöz hasonlóan letisztult, szomorkásan higgadt film az Éjszaka az éterben is. Hőse a Rádiótelefon című, éjféltől hajnali ötig élő lelki segélyszolgálat műsorvezetője, megtörik az elviselhetetlen terhek súlya alatt. Éjszakánként „egyenesben” hallgatja a segélykérő hívásokat, s egyre reménytelenebbül, kétségbeesetten kapkodva próbál vigaszt és tanácsot adni a zaklatott, kisiklott életű telefonálóknak. Jan a lehetetlenre vállalkozott: azoknak szeretne segíteni, akiket a közönyös társadalom és a tudományos tolvajnyelvet beszélő pszichiáterek „leírtak”. (A film legkíméletlenebb jelenete, amikor egy szakember, egy pszichológus latin szakkifejezésekkel árasztja el a szerencsétlen telefonálót.) Nem betegek emelik fel a készüléket, „csak” iszákosok, tépett idegrendszerű, fáradt emberek, akik nem találják a helyüket a világban, de Jannak mindössze általánosságokra futja...

Zygadło nemcsak egy tehetetlenül vergődő értelmiségi kálváriáját ábrázolja, hanem a személytelen kommunikációs eszközök rabságába hajtott emberét is. Az Éjszaka az éterben nem tételdráma. Árnyalt figurái, tragikus-ironikus mellékszálai, az éjszakák súlyát és a nappalok tovaröppenő reményeit érzékeltető különös fényjátékok a rendező formaérzékéről tanúskodnak. De elsősorban: a színészek filmje. A gumiarcú Roman Wilhelmi (már az Érzéstelenítés nélkülben is felfigyelhettünk rá, ő játszotta a kiégett, cinikus jó barátot) vibráló érzékenységgel alakítja a csupa ideg rádióst. S feltűnik a filmben a hetvenes évek lengyel színészcsillaga, Jerzy Stuhr (az amatőr!), elmesél egy viccet, és idült alkoholistákhoz illően csuklik egyet; ebben a nem egészen tízmondatos szerepben egy hátborzongató dráma sejlik fel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6841