KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos terápia

Harmat György

 

Hugh Grant áll szemben Gene Hackmannel. Az ideiglenes munkavállalási engedéllyel New Yorkban dolgozó, ígéretes pálya elé néző angol doktor a szakmai sikerei csúcsán álló orvostekintéllyel. A hajléktalanokon titokban végzett, halálos kísérletezés után nyomozó naiv ifjú a kutatás nagy hatalmú vezetőjével, a mindenre elszánt bűnbanda fejével. A botránya után is piacképes brit filmhős, Grant a Nincs bocsánat-beli – Oscar-díjas – alakítása óta „gonoszra szakosodott” Hackmannel. A két színész hozza a formáját, csak nincs elég játszanivalójuk: a figurák nem rendelkeznek mélységgel. A kezdet, a baleseti sebészet ábrázolása a beállítások, a kameramozgások dinamizmusában a Vészhelyzet profizmusát idézi, csak itt még bővebben fröccsen a vér. A továbbiak pedig (szakmabéli bukkan egy bűnös orvosi összeesküvés nyomára, de senki nem hisz neki) a Kóma izgalmaira emlékeztetnek. Fordulatokban nincs hiány, biztonsággal, hozzáértéssel vezeti őket elő az angol Michael Apted. (Hová tűnt Agatha Christie?; Nell, a remetelány). A szerelmi szál ezúttal – a megszokottól eltérően – elmarad, a happy end azonban enélkül is megterem: a főhősök szellemi egyesülésének és megtisztulásának érzelmes ígéretét hordozza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1506