KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A végzet órája

Kránicz Bence

The House with a Clock in its Walls – amerikai, 2018. Rendezte: Eli Roth. Írta: John Bellairs regényéből Eric Kripke. Kép: Rogier Stoffers. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Jack Black (Jonathan), Cate Blanchett (Florence), Owen Vaccaro (Lewis), Kyle MacLachlan (Izard), Renée Elise Goldsberry (Selena). Gyártó: Amblin Entertainment / Mythology Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 105 perc.

 

A Harry Potter nélküli Harry Potter-filmeket sorjázó ínséges időkben, a Tim Burton-féle Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei és Lev Grossman pszichés problémákkal küzdő mágusgyerekekről szóló regényének (A varázslók) elkerülhetetlen sorozatadaptációja után előkerült a fiók mélyéről John Bellairs hetvenes években megjelent meséje is. A képzeletbeli középnyugati kisvárosba, New Zebedee-be helyezett, 1948-ban játszódó történet eredetileg is erőteljesen épített a nosztalgiára: hősei a második világháború szörnyű emlékétől szabadulnának, varázslattal gyógyítva a nagyon is valós sebeket.

Az idei filmváltozatból éppen a világháborús traumafeldolgozás témáját lúgozták ki a családbarát megközelítés kedvéért. A férjét és gyerekét gyászoló boszorkány, Mrs. Zimmermann és az idő kerekét akár egy Fekete-erdei démonnal kötött paktum árán is visszafordító Isaac Izard háttere is vázlatos marad, ahogy a főhős, a kis Lewis Barnavelt árvasága sem különösebben érdekli Eli Roth rendezőt. Nem meglepő, hogy a vérben tapicskoló horrorfilmek (Motel, Green Inferno) lelkes kismesterét alacsonyabb korhatár mellett is a szörnypark megelevenítése izgatta. Ezen a téren A végzet órája nem is okoz csalódást: változatos és szórakoztató rémségeket kínál pépeset hányó dísztököktől életre kelő játékbaba-seregen át egy William Snakespeare nevű óriáskígyóig. Mégsem a monstrumok, hanem a remek formában bohóckodó Jack Black és Cate Blanchett lelkesítik át a szinte végig ugyanabban az ódon, gótikus házban játszódó kamarafantasyt, új család esélyét kínálva a kevésbé emlékezetes gyerekhősnek. Roth végül Bellairshez vagy éppen a Wonderstruckot jegyző Todd Hayneshez hasonlóan a háború előtti Amerika olcsó, de apró csodákkal teli cirkuszi világa előtt rója le tiszteletét, ez a szeretetteljes viszony pedig A végzet órájának is kölcsönöz némi bájt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13862