KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét bűnök

Kránicz Bence

Dark Crimes – amerikai-lengyel, 2016. Rendezte: Alexandros Avranas. Írta: David Grann cikke alapján Jeremy Brock. Kép: Michel Englert. Zene: Richard Patrick és Tobias Enhus. Szereplők: Jim Carrey (Tadek), Marton Csokas (Kozlov), Charlotte Gainsbourgh (Kasia), Zbigniew Zamachowski (Lukasz), Kato Outinen (Malinowska). Gyártó: RatPac Entertainment / InterTitle Films / Opus Films. Forgalmazó: Romis Mozi. Feliratos. 92 perc.

 

Talán a szereposztók iróniájáról árulkodik, de az is lehet, hogy csak a film kudarca miatt tűnik úgy, hogy a „komoly” Jim Carrey-filmek újabb, de nem egészen friss (2016-os) darabja sokkal jobban működött volna a régi Carrey-t mozgósító krimiparódiaként. Miközben a detektívet adó Carrey és a gyanúsítottak hosszú sora halálra vált arccal vagy tébolyultan csillogó tekintettel magyaráznak bűnről és bűnhődésről, csak arra tudunk gondolni, hogy előmászhatna a komód mögül Ace Ventura egyik borza, vagy a főhős felvehetné végre a Maszkot, lendületesebbé téve a nyomozást.

Ilyesmiről szó sincs. Senki nem mesél vicceket. Egy lengyel szexklub szadista – Sadowski nevű – vendégét megfojtották, és a Carrey-hős szerint a tettes még szabadlábon van. Az élveteg író, aki kiadatlan, ám hangoskönyvként elérhető írásában pontos hely- és sebismerettel dolgozza fel a bűnügyet, gyanúsabb mindenki másnál. Marton Csokas figurája nyolcvanas évekbeli kábelnoirok főgonoszait idézi, kegyetlen félmosollyal képes elmondani a legnagyobb sületlenségeket is („A folyók erednek valahonnan. És torkollanak valahová.”) Charlotte Gainsbourgra vélhetően azért bízták a BDSM-szexet élvező exprostituált szerepét, mert címszerepet játszott A nimfomániásban. A kelet-európai atmoszférát a faberakásos belső terek és Vlad Ivanov rendőrfőnöki jelenléte szavatolja.

A görög Alexandros Avranas alsó-hollywoodi bemutatkozása kínos, de nem erények nélkül való film, az elfojtott őrületet jelképező, hamis harmóniát teremtő szimmetrikus kompozíciók például sokáig képesek belénk fojtani a nevetést. Végül a camp érzékenységénél lyukadunk ki: mikor a történet vége felé Carrey a sarokba kuporodva bőg engesztelhetetlenül, egy másik bizonytalan státuszú sztár, Nicolas Cage vécés nagyjelenete juthat eszünkbe az idei Mandyből, amely a Sötét bűnöknél mélyebbre merül a trashben, ezért kultikus potenciálja is nagyobb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13853