KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Skate Kitchen

Varró Attila

Skate Kitchen – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Crystal Moselle. Kép: Shabier Kircher. Zene: ASKA. Szereplők: Rachelle Vinberg (Camille), Jaden Smith (Devon), Elizabeth Rodriguez (Anya), Dede Lovelace (Janay), Nina Moran (Kurt). Gyártó: Bow and arrow Entertainment / Pulse Film. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Akárcsak az amerikai tinik gördeszkás szubkultúrája, úgy a róluk szóló filmek alkotóköre is igen szűk, homogén és férfi-domináns: a jelentős alkotások többsége a New Queer Cinemából indult indie-rendezősztárokhoz kötődik (Larry Clark, Gus Van Sant, Bruce La Bruce) – így aztán a Skate Kitchen duplán is jelentős gender-vállalkozásnak számít. A New York-i deszkások körében rangot kiharcoló lánycsapat történetét Crystal Moselle rendezőnő vitte filmre, érezhető önreflektív párhuzamokkal: kamaszhősnője, Camille számára a Skate Kitchen-gárda nem csupán rég vágyott baráti kört és girl power harcostársakat jelent, de köztük végre megmutathatja tehetségét és szabadjára engedheti kreativitását a menő manhattani skaterek férfipályáján.

Hasonlóan az első művét jelentő The Wolfpack dokumentumfilmjéhez, Moselle ismét a New York-i utcákon talált rá egy izgalmas mikroközösségre, amelynek életét előbb egy 12 perces kisfilmben örökítette meg, majd egészestés játékfilmet kanyarított tagjai köré. A Skate Kitchen mintha csak ennek a műfajváltásnak a küzdelmes krónikája lenne, egyfelől a magukat alakító lányok hétköznapokból (fel)vett gördeszkás életképeivel, másfelől a fikciós konfliktust jelentő fotós-fiú szálával (akit az egyetlen profi színész, Will Smith fia alakít), amely egyfajta laza narratívát teremt Camille történetében. Míg Moselle filmje az előbbi terén kiválóan teljesít, gyönyörűen fényképezett, álomszerű deszkázásai és önfeledt csaj-utópiájának eksztatikus jelenetei Andrea Arnold vagy Sofia Coppola legszebb pillanatait idézik, addig a fokozatosan kibontakozó és viszályt szító love story mintha csak egyfajta félszívvel végzett kötelező gyakorlat lenne a játékfilmes zsűri kedvéért. A The Wolfpackben Moselle még arról mesélt, hogyan tör ki szüleik csapdájából egy fivércsapat a közös mániát jelentő filmrajongás segítségével, ám a Skate Kitchen esetében a gördeszkázás már inkább célnak, mint eszköznek tűnik, a cselekmény minden fordulata, motivációja szorosan hozzá kötődik anyai szigortól rivalizáláson át a szerelmi csalódásig. Talán a törekvő rendezőnő többet visszaadott volna hősnői világából, ha egyszerűen szabadjára engedi benne őket, hogy kiszabott pálya nélkül brillírozhassanak világot jelentő deszkáikon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13771