KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Totál gáz

Baski Sándor

À fond – francia, 2016. Rendezte: Nicolas Benamou. Írta: Frédéric Jardin és Fabrice Roger-Lacan. Kép: Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez és Michel Tordjman. Szereplők: José Garcia (Tom), André Dussollier (Ben), Charlotte Gabris (Melody). Gyártó: Chic Films / La Petite Reine. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 91 perc.

 

A vígjátékírás alapfogása: keress egy olyan szituációt, amelyhez hasonlót a nézők nagy része személyesen is átélt, legyen az orbitális macskajaj (Másnaposok), kínos találkozás az apósjelölttel (Apádra ütök) vagy a gyerekáldás fenyegető közeledése (Felkoppintva). Ebből a szempontból a legnagyobb közös többszöröst valószínűleg a családi nyaralások jelentik, amelyek – az elvétett autópálya-lehajtóknak, az átgondolatlan útiterveknek vagy az összezártságból fakadó konfliktusoknak köszönhetően – kellemes kikapcsolódás helyett gyakran fordulnak át rémálomba.

Bármennyire is hálás a téma, Nicolas Benamou rendező is érezhette, hogy a Harold Ramis-féle Családi vakáció hozzáadott érték nélküli francia átiratára talán még a műfaj rajongói sem ülnének be. A Totál gáz nagy – és egyetlen – ötlete, hogy a jól ismert vígjátéki formulát egy thrillerelemmel ötvözi: a nagypapával és egy potyautassal kiegészült négytagú család ezúttal el sem jut az áhított vakáció helyszínére, mert vadonatúj okosautójuk az autópálya közepén felmondja a szolgálatot, és megállíthatatlanul robog előre 160 km/órás sebességgel.

A koncepció ígéretes, akár működhetne is, ha a rendező megtalálná a középutat a komédia és a határidő-dramaturgiára építő thriller közt, de erre kísérletet sem tesz. A Totál gáz legnagyobb bűne nem a totális komolytalansága (Will Ferrell és társai a blődlinek pont ezt a vállfaját szokták csúcsra járatni), hanem a ripacskodásra instruált színészek szájába adott olcsó kabaréhumor. Benamou még azzal sem védekezhet, hogy a gyereknézők miatt kellett lebutítania a filmjét, a korhatárosabb dialógok ugyanis arra utalnak, hogy nem ők voltak a célközönség. A fináléban derül csak ki, hogy a rendező jobb érzékkel nyúl az akciójelenetekhez, mint a vígjátéki szituációkhoz, a legbölcsebb karrierlépés így az lenne a részéről, ha legközelebb Luc Bessonhoz kopogtatna be egy bérmunkáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13325