KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magic Mike XXL

Sándor Anna

Magic Mike XXL – amerikai, 2015. Rendezte: Gregory Jacobs. Írta: Channing Tatum és Reid Carolin. Kép: Steven Soderbergh. Szereplők: Channing Tatum (Mike), Amber Heard (Zoe), Joe Manganiello (Richie), Matt Bomer (Ken), Kevin Nash (Tarzan). Gyártó: Iron Horse Entertainment / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 120 perc.

Egy sztriptíztáncosok mindennapjaival foglalkozó film kapcsán automatikusan felmerül, hogy vajon mihez kezdenek az alkotók a test tárgyiasításának problematikájával. Számít a fellépő neme? Ha a női táncosok esetében számon kérjük a férfiak mohó tekintetét, vajon nem így kellene eljárni fordítva is? A Soderbergh rendezte Magic Mike egy mozdulattal semlegesítette a kérdést, mikor a lecsúszás és a kilépés drámai ellenpontjaira fűzte fel a cselekményt. A puszta látványmozivá redukált Magic Mike XXL viszont masszív állításban erősíti meg a sztereotípiát: míg a nő prostituálja magát a színpadon, a férfi sztripper vetkőzés és mozgás során is megőrzi dominanciáját, válogatott pózokban meghágva közönségét.

A road movie narratívára felfűzött folytatásban a korábban impozáns biodíszletként megismert figurák, Mike kollégái is előtérbe lépnek. Az utolsó nagy dobásként sztriptíz expóra induló fiúk azonban végig lazán felskiccelt, papírmasé karakterek maradnak, akiknek önmegvalósítási kísérletei is csak a komikumot szolgálják. Az XXL cím találó, hiszen az alkotók a közönségbarát elemekből pakoltak még többet, látványosabbat és nagyobbat a filmbe: több tánc, több humor, több pucér felsőtest hódít a vásznon. A film jó pillanatai mégis azok, mikor képes némi öniróniát megcsillantani. Jelzésértékű Soderbergh hátralépése is, aki pusztán operatőrként és executive producerként volt jelen a produkcióban. Channing Tatum pedig bebetonozni látszik magát az izomzatukból élő sztárok státuszába - hiába az olyan drámai próbálkozások, mint a Foxcatcher vagy épp a Magic Mike. Az XXL bántóan aránytalan dramaturgiája és összecsapott lezárása pedig leplezetlenül igazolja, hogy a sztori csupán apropó, hogy a szereplők indokolt és indokolatlan pontokon a táncra perdülhessenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12350