KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Annie

Vajda Judit

Annie – amerikai, 2014. Rendezte: Will Gluck. Írta: Will Gluck és Aline Brosh McKenna. Kép: Michael Grady. Zene: Greg Kurstin. Szereplők: Rose Byrne (Grace), Cameron Diaz (Miss Hannigan), Jamie Foxx (Benjamin Stacks), Quvenzhané Wallis (Annie). Gyártó: Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

Harold Gray 1924-ben született képregényének az évtizedek során több filmes feldolgozása is akadt. A szintén a képregénysorozaton alapuló 1977-es musical sikerének köszönhetően a legismertebb ezek közül a zenés darab 1982-es filmváltozata, John Huston rendezésében. Ennek remake-jeként készült a legújabb Annie, A messzi dél vadjaival felfedezett Quvenzhané Wallisszal a főszerepben. Az imádnivalóan cserfes tízéves árva hányattatásainak és a Katrina sújtotta Dél népét alulról bemutató független filmben majdhogynem önmagát játszó ifjú amatőrszínésznek a találkozása elsőre az évszázad ötletének tűnhet, a dolog azonban mégsem működik – és nem csak azért, mert Wallis nagyot nőtt két év alatt.

Az Annie alapvetően a tündérmese-musicalek alműfajába tartozik, még akkor is, ha a benne megjelenő pár kissé rendhagyó (szerelmesek helyett egy kislány és fogadott apja találnak egymásra). A remake alkotói viszont nemcsak modernizálták, de realistábbra is vették a mű világát. Az új Annie-ben feltűnően sok az eredeti helyszín, az elhangzó dalok zenei alapját gyakran hétköznapi zörejekkel festik alá, szeszélyes, mogorva milliárdos helyett pedig egy dörzsölt polgármesterjelölt dönt úgy, hogy kampánya felturbózása céljából örökbe fogad egy szegény árvát egy hétre.

Az elvágyódás színes-szagos végcélja ugyan megmaradt (Annie új lakhelyének káprázatos pompája ugyanúgy felfoghatatlan mesevilág a számára, mint az eredetiben), de a remake sokat veszített azzal, hogy megfosztották karakteres antagonistájától. A korábban Tim Curry által remekül hozott figurát itt több kisszerű intrikusra bontották szét, ahogy a politikus gonosz számítása is tompul azzal, hogy a főhős kislány ezúttal kifejezetten számító – és mit ér egy musical bombasztikus elemek nélkül? Az ily módon kilúgozott végtermékbe egyedül az alkoholista nevelőszülőt játszó Cameron Diaz visz némi színt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12078