KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Spanyol-magyar

Magyarok a Barcáért

Régi dicsőségünk

Baski Sándor

Kocsis Tibor filmje egyszerre ismeretterjesztés és legendaépítés.

A tizennégy év alatti futballrajongó magyar gyerekek kétharmada Barcelona szurkoló. Ilyen statisztika természetesen nem készült, de aki járt mostanában olyan grundon, ahol a legfiatalabbak fociznak, az tanúsíthatja, hogy többségük gránátvörös-kék mezben kergeti a labdát. Azt a kérdést, hogy Messi helyett miért nem egy hazai játékosért rajonganak, nem is tudnák értelmezni. Bennük már fel se merül, hogy a magyarfocinak bármilyen köze lehetne a tévében közvetített csúcsfutballhoz. A sportág több évtizede tartó hazai mélyrepülését csak azok élik meg tragédiaként, akik még láttak magyar játékost a világsztárok egyenrangú ellenfeleiként pályára lépni. A harminc alatti korosztály magától értetődőnek veszi, hogy a két dimenzió közt nincs semmilyen átjárás, a legtehetségesebb magyarok is legfeljebb belga középcsapatokig vagy dagesztáni „sztárklubokig” vihetik.

Kocsis Tibor dokumentumfilmje, a Magyarok a Barcáért éppen ezért hathat a reveláció erejével a fiatalabb generációk számára. A többség elméletben talán tisztában van vele, hogy a magyar futballisták egykoron a legszűkebb elitbe tartoztak, de nagyon más mindezt a világ egyik legnépszerűbb intézményének, az FC Barcelonának a példáján, archív felvételek és a kortársak beszámolóinak segítségével megtapasztalni. Kocsis filmje az alapokkal, a katalán klub megalakulásával indít, majd lajstromba veszi a Barcelona történetének összes magyar játékosát, kezdve a húszas évek sztárjától, Plattkó Ferenctől a Kubala László – Czibor Zoltán – Kocsis Sándor trióig, akikről mintaszerű portrékat rajzol.

A Magyarok a Barcáért a legendaépítés és az ismeretterjesztés között próbál egyensúlyozni, többnyire sikerrel. Megszólaltatja a klub egykori vezetőit, játékosait, illetve Kubala, Czibor és Kocsis gyerekeit, miközben a korszak politikai-történelmi viszonyait is érzékelteti. Utóbbit a kelleténél kicsit talán részletesebben is, mintha a célközönség valóban azok a fiatalok lennének, akik nem csak a magyar futball régi dicsőségét nem ismerik, de ‘56-ról is keveset tudnak. Kocsis filmje ugyanakkor nem csak történelemleckének alkalmas, de azt is jól illusztrálja, hogy mifelénk még a pozitív, felemelőnek szánt sikersztorikban is ott bujkál a tragédia.


Magyarok a Barcáért – magyar dokumentumfilm, 2014. Rendező-operatőr-producer: Kocsis Tibor. Írta: Horváth András Dezső, Kocsis Tibor. Vágó: Batka Annamária, Szalai Dániel, Takács Gábor. Gyártó: Flóra Film. A Duna Televízió bemutatója. Készült a Médiatanács támogatásával. 78 perc.


 


 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 29-29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11875