KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fehér pokol

Kovács Marcell

The Grey – amerikai, 2012. Rendezte: Joe Carnahan. Írta: Ian Mackenzie Jeffers novellája alapján Joe Carnahan és Ian Mackenzie Jeffers. Kép: Masanobu Takayanagi. Zene: Marc Streitenfeld. Szereplők: Liam Neeson (Ottway), Dallas Roberts (Hendrick), Frank Grillo (Diaz), Dermot Mulroney (Talget). Gyártó: Lidell Entertainment / Scott Free Productions. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 117 perc.

Hiszel a szerelem utáni életben? Cher és sokan mások után a Fehér pokol alkotói is a művészet e megunhatatlan, örök kérdésén rágódnak, és arra a nem meglepő következtetésre jutnak, hogy igenis létezik élet a szerelem után, de sok köszönet nincs benne. Fagy, éhség, szenvedés és izzó szemű, habzó szájú farkasok teszik keservessé.

Repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett olajbányászok maroknyi csapata küzd az életben maradásért az alaszkai hegyekben, épp egy vérszomjas farkasfalka vadászterületén. Liam Neeson ismét akcióhőst játszik, de most filozofikus hangulatban, ő a túlélők vezetője, a búsképű vadász, akinek puska híján kitartása és bátorsága a fegyvere. Nincs könnyű dolga, szerelmi bánat és szuicid rohamok gyötrik, valami belül mégis fűti, hajtja. A történetet mintha Jack London vagy Hemingway írta volna, azt üzeni, hogy az elemek, az állatvilág és állatiasodott embertársaink ellen folytatott szüntelen küzdelmünk tart minket életben. Joe Carnahan, a férfias filmek írója, rendezője, a kölyöklelkületű Füstölgő ászok és Szupercsapat után visszatalált a helyes ösvényre, a Narkó és A zsaruk becsülete keserű, viharvert hőseihez. A Fehér pokolban kemény emberek kemény halált halnak, szeretteiktől távol, elzárva a világtól, térdig érő hóban – még eltemetni sem lehet őket. Az állandó hófúvás miatt homályos képek és a fagyos szél fülsiketítő zúgása a kilátástalanság érzését keltik. A digitálisan rajzolt farkasok nélkül is kellőképp nyomasztó, végzetes hangulatot tovább fokozza Neeson vadászának vásznat betöltő, reményvesztett tekintete. A film leghatásosabb pillanatában hőseink az éjszaka közepén egyszer csak tucatnyi világító farkasszempárral találják szemben magukat. Mintha hirtelen felkapcsolnák a kis lámpákat, láthatóvá válik a sötét titok, az embert próbáló nehézségeken, a törött végtagokon és a dermesztő hidegen túli valódi fenyegetés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11101