KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne szórakozz Zohannal

Alföldi Nóra

You Don't Mess with the Zohan – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Dugan. Írta: Adam Sandler, Robert Smigel és Judd Apatow. Kép: Michael Barrett. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Zohan), John Turturro (A Fantom), Emmanuelle Chriqui (Dalia), Rob Schneider (Salim), Robert Smigel (Yosi), Nick Swardson (Michael). Gyártó: Happy Madison / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

 

Az, hogy Adam Sandler nevetésre ösztönöz, egyesek szerint oximoron, mások szerint helytálló állítás. A bamba tekintetű komédiás ritkán lép ki a kicsinyesen infantilis lúzer szerepköréből, ezúttal azonban egyik házirendezője, Dennis Dugan és az általában minőségi színvonalat produkáló Judd Apatow segedelmével új oldalát mutatja meg: kacagtató korlátoltsága abból ered, hogy szabra zsidó.

Zohan, az izraeli terrorelhárító kommandó magas tesztoszteronszintű, hírhedt szuperügynöke épp vakációját tölti Tel-Aviv Beach-en, amikor a cég visszahívja, hogy nyakon csípje a mindenre elszánt gonosz palesztint, a Fantomot (John Turturro). Az akcióban azonban lehetősége nyílik a tetszhalálra, kapva kap hát az alkalmon, hogy új életet kezdve végre azt csinálja, amit mindig is szeretett volna: New York-i mesterfodrászként ’80-as éveket kísértő hajcsodákat varázsolni a manhattani elit fejére. Karrierje azonban nem indul olyan simán, ahogy elképzelte, első munkáját egy palesztin érdekeltségű szalonban kapja meg.

A Ne szórakozz Zohannal alapvetően a régi hagyományokra visszatekintő, kulturális sztereotípiákon és azok ütköztetésén alapuló vígjáték, melyet nemrégiben Borat támasztott fel hamvaiból. Sandler a legkisebb közös többszöröst keresve meg sem kísérli intellektuális síkra terelni humorát, régi, migrációs igényeket kielégítő tradíciókra építve, kisstílű általánosításokkal, Zohan bámulatos libidójával, fanszőrméretével, frottőrizmusával próbálja a nagyérdeműt kacagásra serkenteni, vagy éppen azzal, hogy a forrónadrágos főhős a tüzet is a nemzetének eledelével, humusszal oltja, és káprázatos hajlékonysággal két centi közelről is fejbe tud rúgni valakit. A poénok ízlelgetésére rengeteg idő áll a néző rendelkezésére, a szellős cselekményt ugyanis a tíz percig ragozott viccek bőségesen kitöltik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9571