KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A másik Boleyn lány

Vajda Judit

The other Boleyn Girl – amerikai, 2008. Rendezte: Justin Chadwick. Írta: Philippa Gregory regényéből Peter Morgan. Kép: Kieran McGuigan. Zene: Paul Cantelon. Szereplők: Natalie Portman (Boleyn Anna), Scarlett Johansson (Boleyn Mária), Eric Bana (Tudor Henrik), Kristin Scott Thomas (Boleyn Erzsébet), Jim Sturgess (Boleyn György). Gyártó: BBC Films / Focus Features / Relativity Media / Ruby Films / Scott Rudin Productions. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 115 perc.

 

VIII. Henrik viharos magán- és közélete mindig is izgatta a filmesek fantáziáját – ezúttal a hat feleséget elfogyasztó uralkodó egyik neje, Boleyn Anna és a másik Boleyn lány, Mary oldaláról közelítünk a még mindig vonzó témához. Az ötlet nem is olyan eredeti, mint elsőre gondolnánk, hiszen a film alapjául szolgáló Philippa Gregory-könyvhöz már két folytatás is készült, sőt A másik Boleyn lány felhasználásával született egy BBC-tévéfilm is öt évvel ezelőtt.

Ennek ellenére Justin Chadwick adaptációja kifejezetten jól sikerült darab (nem olyan fajsúlyos, mint az Elizabeth, de komolyabb, mint a Marie Antoinette), amin igen sokat dob, hogy Hollywood két legszebb fiatal színésznője, Natalie Portman és Scarlett Johansson játssza benne a két főszerepet (Portman az idősebb Anna, míg Johansson a fiatalabb Mary). A másik Boleyn lány cím már magában rejti, hogy egyfajta történelmi távlatból tekintünk a régmúlt eseményekre: nem csekély izgalmat tulajdonképpen az tartogat, hogyan jut el a fordított alaphelyzetből (először Mary, nem pedig Anna volt a király szeretője) a cselekmény odáig, amit a történelemórákról ismerünk (ahol csak Boleyn Anna nevét szokták megemlíteni, a másik Boleyn lányét nemigen). A címen kívül a nővérek közti hangsúlyos különbségtételt vizuálisan is kiemelik az alkotók – a legerősebb jelzés, hogy egyiküket szőke, másikukat sötét hajú színésznő játssza. A másik Boleyn lány képei szimbolikusan azt is jelzik, hogy főhősei olyan nők, akik rácsok közül, egy leszűkített nézőpontból látnak csak ki a világra (Mary és Anna sokszor les ki a szülői ház rácsos ablakán, ahol csak egy szűk résen át látják a valóságot). Mégis maga a király az, aki gyenge, tehetetlen bábként viselkedik az egész cselekmény során.

Az efféle finomságokon kívül további örömet szerez, hogy a film csodálatosan van fényképezve: rengeteg festmény szépségű képet látunk, és a jeleneteket folyamatosan aranyszínű ragyogás járja át. Ám ez az aranyszínű ragyogás sem tudja elfedni, milyen sötét dolgokat műveltek A másik Boleyn lány világában a főúri családok saját lányaikkal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9388