KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cloverfield

Klág Dávid

Cloverfield – amerikai, 2008. Rendezte: Matt Reeves. Írta: Drew Goddard. Kép: Michael Bonvillain. Szereplők: Lizzy Caplan (Marlena Diamond), Jessica Lucas (Lily Ford), T. J. Miller (Hud Platt), Michael Stahl-David (Rob Hawkins), Mike Vogel (Jason Hawkins). Gyártó: Bad Robot. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 92 perc.

 

Ha JJ Abramsnek, az Eltűntek és Alias sorozatok producerének és a Mission: Impossible III rendezőjének tulajdonítható valamiféle kézjegy, akkor azok a pofátlan ellipszisek. Az Eltűntek három évad óta semmi másból nem áll, csak narratív kártyatrükkökből és saját maguk farkába harapó revelációkról, a MI: III pedig nagystúdiós akciófilm-mivolta és a sorozat konvenciói ellenére az egyik leglátványosabbnak ígérkező jelenetet, a központi betörést volt képes teljesen elhanyagolni.

Ugyanez a misztikus kihagyásos szerkezet érvényesült a Cloverfield reklámjaiban – amelyek megtekintése után az internetes közönség Godzillát, Voltront vagy magát Chtulhut várta – és magában a filmben is. A szigorú személyes perspektíva használata nem új az amerikai tömegfilmben, 1947-ben az Asszony a tóban és a Sötét átjáró is ezzel kísérletezett, az Ideglelés pedig bevitte a home-videók világából a moziba a szereplőről szereplőre vándorló kézikamerát, de mindezt egy szörnyfilmben látni meglepő, hatásos és nagyrészt hihető: New York rombolása még sosem volt ilyen emberközeli.

Azaz egyszer igen, méghozzá hét évvel ezelőtt egy szeptemberi napon. Mint ahogy sok évtizeddel előtte a japán Gojira ordította a világba Hiroshima nukleáris traumáját, a Cloverfield szörnye egy totálisan idegen, józan emberi ésszel fel sem fogható pusztítás kivetülése, aminek körítése beszél egy ismeretlen eredetű veszélyről, a vele hozott fejvesztett pánikról, a fosztogatókról és a tehetetlen katonaságról, miközben nemcsak 9/11 leomló tornyait és tömeghisztériáját, hanem a Katrina hurrikán elkeseredett túlélőinek képsorait is megidézi. Még ha a történet meg bicsaklik is néhol, hogy a szörnyfilmek szokásainak behódoljon, a Cloverfield képei sokáig fognak élni gyártási idejének lenyomataként.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9359