KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Shop Stop 2.

Vízer Balázs

Clerks II. – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Kevin Smith. Kép: David Klein. Zene: James L. Venable. Szereplők: Brian O'Halloran (Dante), Jeff Anderson (Randal), Rosario Dawson (Becky), Jason Mewes (Jay), Kevin Smith (Néma Bob). Gyártó: View Askew Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 97 perc.

 

Amilyen vérfrissítést hajtott végre Tarantino annak idején az akciófilm műfajában, hasonlót vitt véghez Kevin Smith az amerikai vígjáték világában. Nem is csoda, hogy már több mint egy évtizede ők ketten számítanak Hollywood csodagyerekeinek.

Más kérdés, hogy Smith a Shop stop hatalmas sikere után – különösen Tarantinóhoz képest – nem feltétlen váltotta be a hozzá fűzött, erősen felfokozott reményeket. Minden folytatás – lásd Shop show, Képtelen képregény stb. –, amely ugyanabból a New Jersey-i világból merített, csak már nagy nevekkel készült, egyre gyengébb lett, egyre többet veszített humorából, eredetiségéből, pedig Hollywood abszolút megadott Smithnek mindent, sőt, hamar a legkeresettebb script doctorok közé lépett elő, ami csak azért furcsa, mert egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ő erőssége nem a történetmesélésen, hanem a karakterábrázolásban rejlik. Ezt, úgy látszik, maga Smith is belátta, így születhetett meg a Shop Stop 2, az „igazi” folytatás, megint javarészt az eredeti amatőr szereplőkkel, újra ugyanabban a lúzer szolgáltatóipari közegben. Vagyis visszatér a pult mögé a jámbor Dante és a cinikus Randal, hogy elviseljék a vevőket, kollegáikat és főleg egymást, mivel Dante egy szép és gazdag menyasszony révén végre lehetőséget kap arra, hogy más életet élhessen – Randal pedig szépen betart neki, nehogy elveszítse legjobb barátját. És ez így van jó, nincs felesleges csavar, csak sok, helyenként elég trágár duma, a legtöbb még működik is – mint a Gyűrűk ura kontra Star Wars vita –, megint láthatjuk Jay-t és Néma Bobot, vagyis a régi recept működik. Ráadásként megkapjuk a gyönyörű Rosario Dawsont, aki gond nélkül illeszkedik a kicsi és enyhén lábszagú Kevin Smith-univerzumba, és két haver, Ben Affleck és Jason Lee is beugrik egy-egy rövid, de jól sikerült jelenet kedvéért – csak a kellemes meglepetés-érzés marad el, sajnos.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8861