KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A testőr

Hungler Tímea

The Sentinel – amerikai, 2006. Rendezte: Clark Johnson. Írta: Gerald Petievich regényéből George Nolfi. Kép: Gabriel Beristain. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Michael Douglas (Garrison), Kiefer Sutherland (David), Eva Langoria (Jill), Martin Donovan (William), Kim Basinger (Sarah Ballantine). Gyártó: 20th Century Fox/Regency Enterprises. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 108 perc.

 

Mi történik, ha a 24 című tévésorozatot keresztezzük egy másik nagy sikerű szériával, Az elnök embereivel? Az emígyen létrejött hibridben mind tematikailag, mind pedig formai szempontból felbukkan minden, ami kettőjük sajátja: az elnök, az emberei, a folyamatosan terror-elhárító, bár most nem Jack Bauer névre hallgató Kiefer Sutherland, a Fehér Ház zegzugos folyosóin rohanvást politizáló honatyák/-anyák, no meg a fenyegető veszély, melynek elmúlta mindig csak egy újabb veszély kezdete.

Hogy a két emlegetett mellett számos másik tévésorozattal is érzünk áthallásokat, nem véletlen – a rendező, Clark Johnson imponáló referenciamunkákkal bír (többek között a Harmadik műszak, a Drót, a Nikita, sőt Az elnök emberei egy-egy részét is jegyzi). Szuperügynökös politikai-akció-thriller vonalon tehát meglehetősen jól képzett, akárcsak mi, harcedzett nézők. Ebből kifolyólag nem is értjük, hogy miért felejtik el üldözői menekülő hősünk e-mailjeit ellenőrizni, ha a mobilját lehallgatják? Miért üvöltik az akciózó biztonságiak olyan hangerővel a titkos jelszót, hogy minden kósza terrorista meghallja? Hogyan lehet az, hogy a Fehér Ház ügyeiben jobban értesült egy ágrólszakadt besúgó, mint a terrorelhárítás emberei? Nem utolsósorban pedig: mégis, mely okból akarják – a most éppen valamelyik volt szovjet utódállamból származó terroristák – megölni az amerikai elnököt?

Megannyi levegőben maradt kérdés.

Fennakadni rajtuk azonban nincs időnk, a mozi a 24-hez méltó tempóban pereg: Ronald Reagan egykori testőre (Michael Douglas) több mint testőr, az elnöknével (Kim Basinger) kavar; valaki kompromittáló fotókkal zsarolja őket; a testőrség egyik tagját meggyilkolják, a csapatban tégla van; hamarosan Kiefer Sutherland is feltűnik oldalán egy született feleséggel (Eva Longoria); Basinger óvodát látogat és beszédet mond; a gyanú árnyéka Douglasre vetül, aki menekülőre fogja; a G8-ak összeülnek Torontóban, és egy helikopter is felrobban (az elnök nincs rajta, csak az emberei). Zajlik hát az élet Clark Johnson akciómozijában, ha nem is legeredetibb módon, ám annál látványosabban: A testőr című akciófilm a 24 szerelmeseinek mindenképpen kötelező darab. Tanulsága, zanzája nagyjából ugyanaz, mint a széria ihlette viccnek: „Nostradamus egyszer azt jósolta: eljő egy férfi, Jacques névre hallgat, és ötször menti meg a világot. Mire leírta, Jack Bauer rárúgta az ajtót, szétlőtte a térdkalácsát, miközben ezt üvöltötte: Kinek dolgozol?”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8733