KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vízesés fia

Bognár Éva

 

A Vízesés fia, Sam, egyszerű fehér ember, aki minden akadályt legyőz, amit a nagy Természet állít elé.

A „fehérek nem járta” vadnyugaton vándorol, s eközben többször is megtámadják, hol a tigrisek, hol a farkasok, hol az indiánok. Sam természetesen mindig kiszabadul hűséges kutyája segítségével.

Ezen veszélyek és a belőlük való szabadulások egyre monotonabbá váló sorozatából áll a film, amelynek egyetlen feszültebb pillanata sincs. Minden akciója lassú, vontatott, és nevetségesen gyermekded.

A rendező talán úgy gondolta, beváltja a régi receptet, amely szerint állatokat szerepeltetni már fél siker, de azt elfelejtette, hogy akkor annak az állatnak valamilyen sajátos tulajdonsága kell legyen. Az ebben a filmben szereplő kutya ugyan okos tekintetű és hűséges, de nincs egyénisége – bár még így is az ő alakítása a legemlékezetesebb.

A film nézhetetlenül unalmas, és ezen még a szép amerikai tájak sem tudnak segíteni. Éppen ezért nem fogom a tábortűz mellett Vízesés fiának legendáját mesélni, hiába szólítottak fel erre a film végén, legfeljebb óva intek mindenkit attól, hogy megnézze ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7186