KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Minden a Paradicsom bűne

Székely Gabriella

Meg kell a szívnek szakadni. Azt sem tudja az ember, kiért hullajtsa könnyeit. A börtönből szabaduló, érző szívű apáért, aki, miután letöltötte a fegyveres rablótámadásért rárótt éveket, mindenáron vissza akarja szerezni az időközben örökbeadott kisfiát? A szépséges nevelőanyáért és férfiasan finom lelkű férjéért, akik boldogságban nevelik a sajátjuknak vallott, hatéves csöppséget? Vagy a kiegyensúlyozott körülmények között cseperedő kisfiúért, aki, ha szerencséje van, sosem érezheti vállán a vérszerinti apa kezét?

Francesco Nuti az olasz Családi kör erkölcsi dilemmáival facsargatja nézői szívét, és közben filmjének főszereplőjeként eljátssza az ügyefogyott nagyvárosi kisember érzelmes komédiáját. Hogyan kerülhetett annak idején fegyver a kezébe, és mit akarhatott elrabolni? A választ csak a forgatókönyvíró ismerheti, a filmben elénk lépő Rómeó a légynek sem tudna ártani. Turistának álcázza magát a magas hegyek közé zárt kis faluban, ahol gyermeke él új családjában. Barátságot köt velük, hozzájuk költözik, megpörkölődik az ifjú mama tüzében, néhányszor jól ráijeszt a nézőre, hogy felfedvén kilétét megzavarja az áldásos harmóniát, de aztán a közönség könnyeivel küszködve búcsút int a paradicsomi idillnek.

Ornella Muti és a hófödte olasz Alpok varázsos domborzata egyébként valóban szemet kápráztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5434