KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gyönyör rabjai

Hegyi Gyula

 

Annyi akciófilm után végre egy szép szerelmes történet. Ráadásul bizonyos klisékkel szakító love story: hiszen hősnője, Nora tizennégy évvel idősebb „munkaalkoholista” kedvesénél, a huszonéves Max-nél. Az életben, sokan tudjuk, mindez egészen természetes – de Hollywood ritkán dolgozza fel a páros kapcsolatnak ezt a rokonszenves alaptípusát. Nora egyébként rendetlen, sokat iszik és dohányzik, míg fiatal kedvese a hölgy lakásának kitakarításával kezdené az asszony megváltoztatását. Aztán rájön, hogy a ruhát jobb híján a földre is lehet dobni: sokkal fontosabb, ki és mi várja az embert az ágyban... Nora kemény, öntudatos asszony, több évtized csalódásai ellenére is nyitott az új kapcsolatra. Max – mintha csak az igazi Love Story folytatódna – korban és társadalmi helyzetben hozzáillő fiatal feleségét gyászolja: de, ha nehezen is, megvigasztalódik Nórával.

Nehéz a filmről objektív kritikát írni. A hazai mozikat elöntő amerikai kommersz-hullámhoz képest, azon belül A gyönyör rabjai hiteles és őszinte film: a fiatal férfi és idősebb nő viszonyába emberi színt kever. A női főszerepben Susan Sarandon igazán izgalmas alakítást nyújt: Nórája sokoldalú, érzéki, vonzó asszony. A film operatőre Koltai Lajos: lelkes filmbarátok igyekezhetnek felfedezni, milyen apró jellegzetességeket őriz meg a „budapesti iskolából”. A cukormáz több természetes anyagot tartalmaz, mint e filmtípusban megszoktuk: ez A gyönyör rabjai legfőbb erénye.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4225