KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csaló csajok

Tüske Zsuzsanna

The Hustle – amerikai, 2019. Rendezte: Chris Addison. Írta: Dale Launer, Paul Henning és Stanley Shapiro. Kép: Michael Coulter. Zene: Anne Dudley. Szereplők: Anne Hathaway (Josephine), Rebel Wilson (Penny), Alex Sharp (Thomas), Ingrid Oliver (Desjardins). Gyártó: Camp Sugar / Pin High Productions / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 94 perc.

 

Az 1988-as Riviéra vadorzói mai napig nem veszített szélhámos vonzerejéből: fanyar sármjával és sziporkázó humorával még 1964-es eredetijét, a szintén glancos, bár kevésbé vitriolos Dajkamesék hölgyekneket is lekörözte. A klasszikus David Niven-Marlon Brando és a még emlékezetesebb Michael Caine-Steve Martin szemfényvesztő duó mutatványa cseppet sem szorult leporolásra, az álomgyár számára azonban az ötletszegénység és bevételszerzés elegendő indokot jelentett arra, hogy a legfrissebb trend szerint átírja a sikerképletet, és az idei verzióban sztárhölgyekre húzza a svindler-nadrágot. A helyszín ezúttal is a francia Azúr-part, azonban felszínes milliomos-bukszák helyett immár a megmentő szerepben tetszelgő, együgyű pénzeszsákok az áldozatai a két kóklerinának, akik versenyre kelnek a balekoktól hemzsegő vadászterületért.

A Csaló csajok szinte jelenetről jelenetre leköveti a Riviéra vadorzói cselekményét, az előd eleganciájának azonban már a szereplőválasztással búcsút int: a Niven és Caine által megformált idősödő, nagystílű angol figura méltóságát hiába is keresnénk az Anne Hathaway-féle karót nyelt, sznob libában, de még rosszabb választás Rebel Wilson, akinek bunkó dömperlány karakteréhez képest még a korábbi verziók faragatlan, pitiáner csalói is úrifiúnak tűnnek. Az eddig sorozatokban dolgozó Chris Addison első mozi-bóvlija még soványabb sikerekre érdemes, mint a női szereplőkkel újragondolt Szellemirtók vagy Ocean’s 8 kísérletei, amelyek érdektelenségbe fulladtak ugyan, de legalább nem keverték össze a tökösséget a tahósággal, hogy másfél órányi útszéli attrakcióval próbáljanak palimadarakat fogni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14141