KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak a baj van veled!

Barkóczi Janka

En liberté! – francia, 2018. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benjamin Charbit, Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Julien Poupard. Zene: Camille Bazbaz. Szereplők: Adèle Haenel (Yvonne), Pio Marmai (Antoine), Audrey Tautou (Agnès), Damien Bonnard (Louis). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 108 perc.

 

Yvonne, a fiatal nyomozónő egyedül marad kisfiával, miután férje egy akció közben életét veszti. A köztiszteletben álló zsaru emlékére a városban szobrot állítanak, elneveznek róla egy virágos terecskét, és már majdnem teljesen a mennybe menesztik, amikor egy véletlen folytán kiderül, hogy fényes karrierje mégsem volt egészen makulátlan. Yvonne rájön, hogy évek óta hazugságban élt, a korrupt férfi miatt ráadásul nyolc éve ül börtönben valaki, akit ártatlanul ítéltek el egy soha el nem követett ékszerbolti rablásért. Az asszony megpróbálja jóvátenni a történteket, és szárnyai alá veszi a frissen szabaduló, kissé labilis idegállapotú Antoine-t. Hiába a kölcsönös szimpátia, valódi indokait nem kötheti pártfogoltja orrára, ezzel pedig további galibát okoz. Miközben mindenki azon töri a fejét, hogyan tovább, a gyereknek mesélt esti mesékben az apa alakja szuperhősből piti gazemberré válik.

Pierre Salvadori gyorsan felejthető vígjátéka legfeljebb a színésznők, a rendőrnőt játszó, korábban már a Dardenne-fivéreknél is feltűnt Adèle Haenel és az Antoine hitvesét alakító Audrey Tautou miatt érdekes. Előbbi frissességével, utóbbi laza rutinjával szórakoztatja a nézőt, de még ketten együtt is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy összeálljon a történet. A cselekmény fárasztóan kusza, a figurák kínosak, az igazán jó poénok olyan ritkák, mint Antoine tiszta pillanatai. A rémisztően közhelyes életigazságok és a szakállas viccek értelmetlen összevisszaságban váltják egymást, és ez az egész filmet érdektelenné teszi. Hiába akad benne néhány jó és finoman megrajzolt pillanat, legalább ugyanannyi másik az ízléstelenség határát súrolja. A ritmusproblémák szétesővé, esetlegessé züllesztik a történetet, amivel összességében az a legnagyobb a gond, hogy az utolsó pillanatig nem derül ki róla, hogy őszinte blődli vagy finom komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14024