KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film/Tévé/Remake

Kettős szerepben

Az illúzió mesterei

Huber Zoltán

Le Carré és Park Chan-wook világa hibátlanul egészíti ki egymást.

A mozgóképes adaptációkat tekintve John le Carré kimondottan szerencsés szerzőnek mondhatja magát. Kiváló kémtörténeteit olyan alkotók vitték vászonra, mint Martin Ritt, Sidney Lumet, John Boorman vagy Fernando Meirelles, de nemrég Tomas Alfredson, Anton Corbijn és Susanne Bier is izgalmas feldolgozásokat készítettek. Az impozáns névsorhoz most kortárs dél-koreai film egyik legismertebb alakja, Park Chan-wook csatlakozott. A The Little Drummer Girl (Kettős szerepben) hat részes minisorozata hasonlóan markánsra sikerült, mint a fentebb sorolt alkotók adaptációi.

A még le Carré mércéjével mérve is különösen szövevényes Kettős szerepben nem először keltette fel a filmesek érdeklődését. Az izraeli mesterkém és a rejtőzködő palesztin terrorista, illetve a frontvonalba kerülő brit színésznő macska-egér játszmából 1984-ben George Roy Hill rendezett filmet, mérsékelt sikerrel. A számos karaktert mozgató sztorit még a bő két órás játékidő ellenére is alaposan fel kellett pörgetni, az alkotók legnagyobb melléfogása mégis az, hogy a huszonéves lány központi figuráját egy harmincas amerikai nőre cserélték. Diane Keaton elhibázott alakításában Charlie egy kissé naiv karakternek tűnik, ami teljesen aláássa a könyv gondosan kimunkált szerkezetét.

Park Chan-wook friss feldolgozása messzire kerüli az efféle buktatókat, sőt, bőségesen jut ideje a karakterek összetett viszonyrendszerével foglalkozni. A dél-koreai rendezőt ráadásul a legkevésbé sem a kémkedés felszíne, az operatív akciók vagy átverések érdeklik. Park már csak azért is ideális tolmácsa le Carré szövegének, mert a két alkotót tulajdonképp igen hasonló problémák foglalkoztatják. Bár alapvetően más irányokból, de a valóság és az illúzió játéka, az álarcok és a szerepek mögött megbújó karakterek mindkét alkotónál központi jelentőségűek.

A sorozat a regény azon motívumait helyezi fókuszba, melyek Park eddigi filmjeiben is rendre felbukkantak. A The Little Drummer Girl néha szinte teljesen zárójelezi a kémjátszmát és inkább a fikció természetével, a színlelés lélektani vonatkozásaival foglalkozik. Az izraeli hírszerző csapat mintha csak a tökéletes filmet hajszoló stáb lenne, élükön a látnok zsarnoki rendezővel, aki a nagy műért mindenre hajlandó. Kurtz folyamatosan úgy manipulálja a valóságot, hogy minél szorosabb kontroll alatt tarthassa az ügy szereplőit. A sorozat pontosan azt teszi a nézővel, amit Kurtzék a célszemélyekkel, folyamatosan megtéveszt és összemossa a látszatot a tényleges eseményekkel.

Charlie, a huszonéves színésznő a kémekhez és terroristákhoz hasonló megszállott, a beépülés veszélyes feladatát azért vállalja, mert abban végre a képességeihez méltó szerepet pillantja meg. A rejtélyes tartótisztjéhez fűződő különös szerelmi viszonya is hasonló vágyakból fakad. A lány szinte mániákusan szeretné megpillantani az őt beszervező Gadi valódi személyiségét, a szenvedélyét épp az tüzeli fel, hogy képtelen átlátni a férfin. Az élettel teli, vad és impulzív Charlie ellentmondásos figurája igazi telitalálat, az őt alakító Florence Pugh nevét érdemes megjegyeznünk.

A The Little Drummer Girl a folyamatos ingerözönhöz szoktatott nézőtől koncentráltabb figyelmet kér, ám épp azért lesz több egy fordulatos kémsorozatnál, mert az aprólékosan árnyalt figurák végig kiismerhetetlenek maradnak. Park lassan építkezve, nagyon takarékosan adagolja az információkat és szinte észrevétlenül növeli a feszültséget. A rá jellemző intenzív színhasználat, az aprólékosan kimért kompozíciók és az ötletes kameramozgások mellett gyakran meglepő megoldásokat választ. Fontos párbeszédeknél rántja el a kamerát vagy egészen messziről közelítve mutatja a szereplőket, azt a különös érzetet keltve, mintha mi magunk is rejtőzködő megfigyelők lennénk.

Már a producerek előző, Susanne Bier levezényelte szériája, a The Night Manager (Éjszakai szolgálat) is fényesen bizonyította, le Carré művei a megfelelő kezekben ideális sorozat-alapanyagok. A brit író pókhálószerűen szétterülő, az olvasót folyamatosan elbizonytalanító majd végül fejbe kólintó történetei a kisebb képernyőn máshogyan működhetnek, mint a nagyobb költségvetésű, ám törvényszerűen rövidebb játékidejű filmek esetében. Park Chan-wook tökéletesen ráérzett a formában rejlő lehetőségekre és a rendelkezésére álló hat órában képes visszaadni a le Carré-regények izgalmas komplexitását.

 

Kettős szerepben (The Little Drummer Girl) – angol-amerikai tévésorozat, 2018. Rendezte: Park Chan-wook. Írta: John le Carré regényéből Micahel Lesslie és Claire Wilsson. Kép: Kim Woo-hyung. Zene: Jo Yeong-wook. Szereplők: Florence Plough (Charlie), Alexander Skarsgård (Becker), Michael Shannon (Kurtz), Michael Moshonow (Litvak), Simona Brown (Rachel). Gyártó: The Ink Factory / AMC/ BBC. 6x55 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/01 37-37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13943