KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Victor Crowley

Hegedüs Márk Sebestyén

Victor Crowley – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Adam Green. Kép: Jan-Michael Losada. Zene: Jason Akers és Sam Ewing. Szereplők: Parry Shen (Andrew), Laura Ortiz (Rose), Dave Sheridan (Dillon), Krystal Joy Brown (Sabrina), Kane Hodder (Crowley). Gyártó: ArieScope Pictures. Forgalmazó: Wolf Films. Feliratos. 83 perc.

 

Mi sem állhatna távolabb a Démonok között vértelenül is véresen komoly világépítésétől, mint az önfeledt Hatchet-franchise, amelynek rejtélyes módon éppen a negyedik része, a Victor Crowley jutott el elsőként a magyar mozikba. A filmkészítés peremvidékéről támadó Hatchet-filmek az 1990-es évek második felében felfutó posztmodern neo-slasher megkésett vadhajtásai voltak, a sorozat szülőatyja, Adam Green azonban nem a Wes Craven nevével fémjelzett játékos műfaji kommentárok mintájára, sokkal inkább a rajongói tiszteletadás nevében elevenítette fel az 1980-as évek vérben tocsogó hőskorszakát. A 2006-os Hatchet és két folytatása fésületlen humorral operáló pastiche-filmek voltak, melyek egyre komikusabbá fokozott erőszakjelenetekkel és horrorlegendák (Kane Hodder, Robert Englund, Tony Todd) szerepeltetésével állítottak emléket a műfaj kétes értékű klasszikusainak.

Az eredeti trilógia után azonban a negyedik résszel határvonalhoz érkezett a sorozat. Ami már 12 évvel ezelőtt is idejétmúlt volt, az mára, a fontoskodó presztízshorrorok korában végérvényesen azzá vált – így aztán Green a komikus és undorkeltő elemek felerősítése mellett döntött, hangsúlyosabban idézőjelbe téve ezzel a filmet. A mérleg nyelve egyértelműen az ironikus zsánerparódia felé billen: eluralják a narratívát a verbális poénok és a gross out-vígjátékokat idéző mozzanatok, valamint nagyobb szerephez jutnak a Sikoly-filmeket idéző önreflektív gegek is. A cselekményben központi szerepe lesz például egy csapat amatőrfilmesnek, akiknek az az álma, hogy alacsony költségvetésű horrorfilmet készítenek a legendássá vált mészárlásról, persze csak addig, amíg az egyik szereplő nem közli velük, hogy Hollywoodban már öt különböző Victor Crowley-mozit forgatnak egyszerre – szellemes kommentárját adva ezzel az éppen aktuális hollywoodi franchise-őrületnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13851