KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy kis szívesség

Varró Attila

A Simple Favor – amerikai, 2018. Rendezte: Paul Feig. Írta: Darcy Bell regényéből Jessica Sharzer. Kép: John Schwartzman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Anna Kendrick (Stephanie), Blake Lively (Emily), Henry Golding (Sean), Joshua Satine (Miles). Gyártó: Feigco Entertainment / Bron Studios. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 117 perc.

 

A 2010-es évek női domestic noir-jának kisszámú minőségi modellje után Hollywood hamar rákényszerült a trend turkálójára, és Darcy Bell tavaly kiadott Egy kis szívességében rögtön meg is találta a legdurvább szezonvégi leárazásokat is polcon átvészelő fércművek egyikét. Az eltűnt szupercsaj-barátnő után nyomozó kertvárosi blogger-anyuka komor Ördöngősök-története elképesztően ostoba krimi-narratívájával, tökéletesen érdektelen, kiszámítható alakjaival és „kedvenc nyári élményem” szintű nyelvezetével érthetetlen választásnak tűnhet egy A-kategóriás stúdiófilmhez – egyetlen magyarázatot kivéve: ha miként hajdanán Welles (A gonosz érintése), Truffaut (Lőj a zongoristára) vagy Kubrick (Gyilkosság) esetében történt, a választott bűnügyi ponyva csupán ugródeszkát jelent egy erőteljes szerzői személyiség számára a magasba szárnyaló önkifejezéshez.

Persze ahogyan Darcy Bell chicagoi óvónő és David Goodis hardboiled-zseni között zongorázni lehet a különbséget, úgy Paul Feigtől sem igen várhatjuk belátható időn belül a chick flickek Sanghaji asszonyát: az viszont kétségtelen, hogy a vitatható értékű, de műfaji érdemekkel bíró Koszorúslányok óta egy igen egységes és jellegzetes álomgyári életmű sűrűsödik az alkotó kuktájában. Az Egy kis szívesség az eddigi menüből a „jófej átlagnő vetélkedése az aljas álomnővel” fogást tálalta fel újra, esküvői vígjáték és kém-akciófilm után a női noir receptkönyvéből – méghozzá a Holtodiglan és a Lány a vonaton ismeretében pofátlan merészséget jelentő Feig-humorral megízesítve. Az, hogy a végeredmény így is magasan felülmúlja az alapregényt, igen szerény elismerés (például számos logikai bakiját orvosolja, kikacsintós francia slágerekre cseréli a kínos krimi-utalásokat és némi élettel tölti meg hősnőit), de mással nem igen dicsekedhet: a kötelező happy endre átírt sületlen befejezésre az Egy kis szívességből csak egy nagy szívás marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13844