KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hely

Pethő Réka

The Place – olasz, 2017. Rendezte: Paolo Genovese. Írta: Isabella Aguilar és Paolo Genovese. Kép: Fabrizio Lucci. Zene: Maurizio Filardo. Szereplők: Valerio Mastandrea (Férfi), Sabrina Ferilli (Angela), Marco Giallini (Ettore), Alessandro Borghi (Fulvio), Vittorio Puccini (Azzurra), Silvio Muccino (Alex). Gyártó: Medusa Film / Lotus Productions / Tornate Company. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 105 perc.

 

A Teljesen idegenekkel az emberi kapcsolatok mélyére ásó Paolo Genovese ezúttal eggyel szűkebbre vette vizsgálata tárgyát, és A hely című filmben már az emberi lélekkel foglalkozik. Arra keresi a választ, hogy meddig megyünk el, ha valamit meg szeretnénk kapni; morális határaink vajon állandóak-e, vagy a helyzettől függően változnak. Ehhez a Christopher Kubasik író által jegyzett 2010-es The Booth at the End című kétszer öt részes sorozatot veszi alapul, néhol teljesen átemelve, néhol új karaktereket is beleírva a történetbe.

Van egy ember, egy ördögi alak, akivel ha szövetséget kötünk, egy meghatározott feladat elvégzéséért cserébe megadja nekünk, amit kérünk. Ha a műhely falán szereplő poszter-bombanővel szeretnénk tölteni egy éjszakát, annak is megvan az ellenértéke, és ha a beteg gyermekünk életét szeretnénk megmenteni, az is beárazható. Persze nem mindegy, hogyan: a vágyak jellege határozza meg, hogy teremtő, vagy pusztító feladatot kell-e elvégeznünk. A Hely nevű kávézóban zajlanak a tárgyalások, ahol a klienseknek az egyezség szerint időről időre be kell számolniuk arról, hogyan haladnak a feladattal, és mit éreznek közben. Minden az arcokon történik ebben az egy helyszínre szűkített filmben, ahol a céljaikért és vágyaikért küzdő emberek hozzák a jól ismert emberi magatartásokat: a felelősség áthárítását, a tetteik legitimálását önfelmentésen keresztül, és az alkudozást – nem lehetne-e mégis... Kiváló karaktereket látunk remekül megírt dilemmákban vergődni, érdekes, hogy éppen az olasz rendező által hozzátoldott két karakter, a látását visszanyerni vágyó vak férfi, és a férje szerelmére vágyó nő figurája marad kidolgozatlan.

Genovese elmondása szerint az volt a célja ezzel a filmmel, hogy felhívja a néző figyelmét, ne ítélkezzen olyan könnyen mások fölött. Ismerjen magára ezekben a helyzetekben, és gondolja végig, ő mit tenne hasonló esetben. A hely egy felnőtteknek szóló tanmese, ahol a tanulságok nagyon egyszerűek, mégis érdemes továbbgondolni minden szituációt, és mérlegelni, vajon megéri-e alkut kötni az ördöggel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13629