KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Atomszőke

Herpai Gergely

Atomic Blonde – amerikai, 2017. Rendezte: David Leitch. Írta: Anthony Johnston képregényéből Kurt Johnstad. Kép: Jonathan Sela. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Charlize Theron (Broughton), James McAvoy (Percival), Sofia Boutella (Delphine), Bill Skarsgard (Merkel), Sam Hargrave (Gascoine). Gyártó: 87Eleven / Closed on Mondays. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 115 perc.

 

Charlize Theron kőkemény kémfilmje, a részben Budapesten forgatott Atomszőke fényében még a legbrutálisabb Daniel Craig-féle James Bond-filmek is Hamupipőkének számítanak. Miközben hősnője, Lorraine Broughton kifinomultságban és eleganciában még Bondot is lepipálja, sokkal keményebb akciójelenetekben vesz részt – ami nem meglepő, tekintve, hogy David Leitch, a John Wick társrendezője állt be a kamerák mögé. Leitch mindjárt a film legelején egyértelműen értésünkre hozza, hogy milyen filmre számíthatunk: egy ‘89-es archív felvételt láthatunk, amelyben Ronald Reagan elnök a berlini fal előtt éppen az azóta híressé vált beszédét mondja fel, amelyet megszakít egy nagy, neonzöld betűkkel írt felirat: „ez nem az a történet.” Alternatív történelemről lenne szó? Korántsem, pusztán arról, hogy a berlini fal története mindössze a háttere ennek a kémtörténetbe oltott, ízig-vérig akciófilmnek – a szó konkrét értelmében is, mivel bőven folyik vér a filmben: Charlize Theront sem kímélik benne és ő sem irgalmaz ellenfeleinek.

Talán a film egyetlen hiányossága a The Coldest City című Anthony Johnston-képregényből eléggé nagy vonalakban adaptált történet (brit ügynöknő vadászik Berlinben egy orosz kettős ügynökre és egy létfontosságú ügynöklistára), amely az írók legnagyobb igyekezete ellenére sem marad több mint egyfajta váz, amely a hajmeresztő akciójeleneteket összeköti. Bár nem olyan vázlatos, mint a John Wick faék egyszerűségű története, fordulatok, árulások bőven akadnak benne, de Broughton meséje már ismerős a kémfilmekben ezerszer felhasznált motívumokból. Az Atomszőke bátor, vad, brutális és gyakran logikátlan, Charlize Theron azonban mégis igazi „killer queen” benne: a műfaj rajongóinak mindenképpen ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13357