KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Visszatért a Hahota

Papírmozi

Kránicz Bence

A túlérett Kádár-rendszer emlékezetes humorlapja volt a Hahota, amely nemcsak lejárt szavatosságú vicceket közölt, hanem bemutatkozási, publikálási lehetőséget biztosított a nyolcvanas évek kezdő karikaturistáinak és képregényalkotóinak. Az újság 1992-ben szűnt meg, és idén tűnt fel újra az újságosoknál. A visszatérés elsősorban Gyöngy Kálmánnak, a régi Hahota munkatársának és a magyar karikatúra hagyományőrzőjének köszönhető, aki az internetes újraközlések után elérkezettnek látta az időt, hogy nyomtatásban is próbát tegyen a lappal.

Az ünnepi ötvenedik szám veszélytelen, lapos, langymeleg tréfákat tartogat, sejthetően ugyanolyanokat (vagy éppen azokat), amelyeket 1984-ben, az alsóbélatelepi strandon lehetett olvasgatni az akkori Hahotában. Még Hofi-vicceket is találunk, mintha meg sem történt volna az elmúlt harminc év. De mi a helyzet a képregényekkel? Vegyes benyomásaink lehetnek: öröm látni a magazin veteránja, Marabu bármelyik rajzát és Dodó-képsorát, mint ahogy annak is örülünk, hogy Fritz Zoltán Korhelyhajhászata bekerült a lapba (igaz, ez már sokadik közlése ennek a remek kis képregénynek). Rajtuk kívül elsősorban Téjlor képregényei jelentik az újság csúcspontjait, de a többi képregény között egyaránt akad igénytelen munka és szexista ámokfutás (Podmaniczki Ferenc novellájában legalább a rajzok szépek). A tördelés is szerencsétlen, a hosszabb képregények oldalai közé szöveges rovatok ékelődnek.

Az új Hahotának mégis érdemes esélyt adni, mert kiváló képregényesek munkáit is közli, és talán új olvasóközönséggel ismerteti meg a nevüket. Kedvező ára miatt bízhatunk benne, hogy a piacon marad az újság, ahogy abban is, hogy frissebb, aktuálisabb tartalmakat közöl majd. Jelenlegi színvonala alapján egyelőre inkább csak egy darabka múlt, amire jó szívvel azért ritkán gondolunk vissza.

Hahota 50. Színes, puhafedeles zsebkönyv, 112 oldal. Kiadó: Ábra Kkt.

 

Francia noir

Ismerve a francia képregényeket övező lanyha hazai érdeklődést (az örök kivétel: Astérix), a Blacksad fogadtatása több mint kellemes meglepetés. A kétezres évek francia-spanyol sikerének tavaly jelent meg a magyar fordítása, az első kötetet pedig olyan sokan keresték, hogy a kiadó a vártnál gyorsabban kihozta a folytatást. A Hófehér nemzet alcímet viselő második rész ugyanabban az aprólékosan kidolgozott, rendkívül egyéni, a műfaj kedvelői számára mégis azonnal otthonos noir-fantáziavilágban játszódik, mint a nyitány, története viszont fordulatosabb és több rétegű. A melodrámai csavarokat tartogató nyomozás során a negyvenes-ötvenes évekbeli amerikai rasszizmus bugyraiba merülhetünk, és mivel szereplőink állatok, ezért a fehér fajvédők és a sötétebb bőrű kisebbségek is ügyesen kitalált állatseregletekbe rendeződnek. A Blacksadet nemcsak a képregények között illeti megkülönböztetett figyelem: aligha kapható ma jobb noir a magyar könyves piacon.

Juan Díaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Hófehér nemzet. Színes, keményfedeles, 56 oldal. Kiadó: Pesti Könyv.

 

Online/Offline

Az internet is okozhat függőséget, a leszokást pedig Magyarországon is segítik különböző foglalkozások és táborok. Sőt, már az internetfüggőségről szóló képregényünk is van, Ghyczy Csongor írta és rajzolta. Oktatóképregénynek tűnik, és valóban, az egyik netfüggőséggel foglalkozó szervezet támogatta az alkotót. Ennek megfelelően a történet tanmese jellegű, egy netelvonóra küldött lány a főhőse. Nehéz megbarátkozni a komolykodó, patetikus párbeszédekkel – amelyek nem egyszer csetablakokba íródnak, ez is másodlagos frissességű ötlet –, ugyanakkor hiba lenne a reklámújságok közé száműznünk Ghyczy munkáját. Kevés színre redukált, mégis vibráló képi világa szinte lidérces élménnyé teszi a lapozgatást, összhangban azzal, hogy kamasz szereplőit mintha korunk zombijaiként ábrázolná. A végkicsengés nem egyértelműen pozitív, de elrettentő tanmesezárlatról sincs szó, annál hétköznapibb és éppen ezért lehangolóbb a befejezés. Különös kísérletként mindenképp említésre méltó Ghyczy Csongor netfüggőség-kalauza.

Ghyczy Csongor: Online/Offline. Színes, puhafedeles, 24 oldal. Kiadó: Comicsmania.

 

Kránicz Bence


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 64-65. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13349