KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szexkemping

Baski Sándor

Renesse – holland, 2016. Rendezte és írta: Willem Gerritsen. Kép: Marc Van Acker. Szereplők: Niek Roozen (Bas), Martijn van Eijzeren (Luca), Simon Kindermans (Daniel), Sam Doeats (Thijs), Yasmin Karssing (Rosalie). Gyártó: Marmalade Films / TDMP / Lion Film Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 90 perc.

 

Nem csak az újszülöttnek, a kamasznak is minden vicc új, pláne ha olyan történelem előtti filmben hangzik el, mint a 18 éve bemutatott Amerikai pite. A hormonok által sújtott fiatalok szexuális ébredezéseit a fősodorbeli tinivígjátékokban megszokottnál nyíltabban és infantilisabban bemutató komédia persze ma is megtalálná a célközönségét, de a formulát érdemes – elsősorban anyagi megfontolásokból – időről időre az új generáció igényeihez hangolni.

A poszt Pite-időszak első nemzeti mutációi, mint a német Hangyák a gatyában (2000), Csajok a csúcson (2001) vagy a magyar Tibor vagyok, de hódítani akarok (2006), még nem léptek fel ilyen igénnyel, de talán meglepőbb, hogy a holland Szexkempingben sincs semmi olyan, amit ne láthattunk volna már korábban – a legkevésbé sem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a forgatókönyv nem mostanában, hanem még a műfaj nagy reneszánszakor, az ezredforduló idején készült. A négy főszereplő négy típuskarakter (a jólelkű, de félénk szerelmes, a nagydumás lúzer, illetve a különc geek egy magának való és egy extrovertált verzióban), a helyszínválasztás esetleges (diákszállótól kollégiumon át zenei fesztiválig bárhol játszódhatna a történet), az alapkonfliktus (a szüzesség nyári szünetre ütemezett elvesztése) pedig szavatolja az epizodikus felépítést, a kínos szituációkat, a Móricka-viccekbe illő poénokat és a happy endet.

A film létezésének egyetlen mentsége az lehetne, ha hűen a magyar címéhez, a megszokottnál merészebben nyúlna a témájához, reflektálva akár arra is, hogy miként változik a kamaszok viszonya a szexhez az okoseszközök korában. A Szexkemping ehhez képest, a vége főcím utáni képsorokat leszámítva, olyan szemérmes, mintha nem is Hollandiában, hanem az NDK-ban készült volna a 80-as években.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12888