KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Grace - Monaco csillaga

Tüske Zsuzsanna

Grace of Monaco – francia-amerikai, 2013. Rendezte: Olivier Dahan. Írta: Arash Amel. Kép: Eric Gautier. Zene: Szereplők: Nicole Kidman (Grace), Tim Roth (Rainier), Frank Langella (Tucker), Derek Jacobi (D’Aillieres). Gyártó: Stone Angels / YRF Entertainment. Forgalmazó: Pro Video Film. Feliratos. 103 perc.

 

Olivier Dahan a sötéten lobogó Piaffal már bizonyította, hogy ha hajdani sztárok életének gyöngyvásznas felelevenítéséről van szó, a mítoszteremtés megszállottjaként szemrebbenés nélkül szakít az életrajzi tények okozta röghöz kötöttséggel. A Grace – Monaco csillaga esetében a valóság sűrű glamúrfátyolba csavarva jelenik meg, az alkotók pedig tapodtat sem engednek az álomból.

A film a mozicsillagból hercegnővé avanzsált Grace Kelly életének egy rövid szakaszát dolgozza fel a 60-as évek elejéről, amikor is Grace princessz a külső elvárások és az uralkodói protokoll útvesztőjében választás elé kerül: vagy elfogadja a Hitchcock által ajánlott, visszautasíthatatlan lehetőséget (Marnie) és visszatér Hollywoodba forgatni, vagy kitart új szerepében, saját hús-vér hercege és a zsebkendőnyi operettvilág megvalósult leányálma mellett. Ha ennyi nem lenne elég konfliktusnak, tökéletesnek hitt házasságát még a történelmi hűségtől kissé elrugaszkodott háttérármánykodások (például a titokban kiküldött sajtóanyag esete) is próbára teszik, némi politikai thrillert csapva az életrajzhoz..

 „Az elképzelés, hogy az életem tündérmese, maga is tündérmese”. Olivier Dahant igencsak megmámorosították valódi hősnője szavai, ismét nagyszabásút álmodott, ráadásul a fátyolosra szűrt fantáziaképet még hitchcocki motívumokkal is átszínezte: a Rebecca Mrs. Danvers-étől kezdve a Marnie lovaglásán át át a Szédülés kontyáig minden bekerül a kollázsba. Dahan Hollywood egyik első számú arcváltogató művésznőjéből – szintén a Szédülés férfireceptje szerint – saját hercegnőt teremt magának egy hajdani bálvány képére, eszközei azonban a látványosból gyorsan harsányba fordulnak, a kimódolt történet érdektelenségét pedig a tömérdek csillámpor sem képes elfedni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11902