KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Téli mese

Andorka György

Winter’s Tale – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Mark Helprin regényéből Akiva Goldsman. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Hans Zimmer és Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Colin Farrell (Peter), Jessica Brown Findlay (Beverly), Jennifer Connelly (Virginia), Russel Crowe (Soames), Will Smith (Lucifer). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Weed Road Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

 

A Téli mese újabb hollywoodi adaptáció, amely nem fogja az eredeti mű olvasótáborát szélesíteni: Mark Helprin nyolcvanas évek elején született regénye egy jelenbe csöppent századfordulós betörőről a mára oly népszerűvé vált városi fantasy és a „time slip” melodráma elemeit egybefűző történetével minden bizonnyal remek alapanyag lehetett volna egy nagyobb ambíciójú, látványos családi mozihoz, a rendezői székben újonc Akiva Goldsman azonban a vaskos regényből – minden forgatókönyvírói tapasztalatát meghazudtolva (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód) – teljességgel működésképtelen filmes narratívát párolt le.

A Téli mese teadélutáni tempóban haladó, a könyv univerzumának érezhetően durva és átgondolatlan redukálása miatt mégis nehezen követhető cselekményében kibontatlan szálak és kidolgozatlan karakterek szegélyezik az utat, az időugrás pedig éppen akkor húzza ki a lábunk alól a talajt, amikor mindennek ellenére már-már befészkeltük volna magunkat a századforduló mágikus-realista New York-jának hangulatos világába. Sem a bizarr akcentussal, szórakoztatóan ripacskodó Crowe, sem a vizslatekintetű Farrell és szárnyas csodapacija további jelenléte nem kárpótol az összecsapott jelenkori felvonásért, amelynek végére – opcionálisan néhány zsebkendő elfogyasztása után – a célelvű univerzum komfortos illúziójával és a „minden dolog összefügg” Felhőatlaszra rímelő falvédő-bölcsességével állhatunk fel a székünkből. A Valentin-napi randifilmként pozícionált bemutatónak valószínűleg megfelelőbb helye lesz a tévéképernyőn, pótszerként szürke és latyakos délutánokra, amikor legszívesebben a paplan alatt lapulunk egy bögre teával, az ablakon túl pedig a fél lábát a télbe lógató időjárás éppen olyan zavartan keresi magát, mint ez az ártalmatlan, felejthető alkotás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11857