KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelemre hangszerelve

Parádi Orsolya

Begin Again – brit, 2014. Rendezte és írta: John Carney. Kép: Yaron Orbach. Zene: Gregg Alexander. Szereplők: Keira Knightley (Greta), Mark Ruffalo (Dan), Catherine Keener (Miriam), Hailee Steinfeld (Violet), Adam Levine (Dave), Mos Def (Saul). Gyártó: Sycamore Pictures / Apatow Productions. Forgalmazó: A Company Hugary. 104 perc. Szinkronizált.


John Carney nem csinál nagy filmeket, azok mégis bekúsznak az ember bőre alá, és ott bizseregnek még napokig. Nagyban köszönhető ez a fülbemászó, és - minden pejoratív mellékzöngétől mentesen - szívbemarkoló soundtrackeknek. A dublini író-rendező őszinte, friss hangú meséinek valódi főszereplője ugyanis a Zene. A 2006-ban készült Egyszer című opusz egy utcazenész fiúról és egy bevándorló zongorista lány találkozásáról szólt, és a nemzetközi kritikusi szakma padlót is fogott a film eszköztelenségétől, szociális érzékenységétől és dalbetéteitől.

Carney ez alkalommal is zenészek magánéletéről mesél kisrealista stílusban, ám most három világhírű sztárt választott a főszerepekre: Mark Ruffalo, a Maroon 5 énekese, Adam Levine és Keira Knightley alakítják a hősöket. Egy lecsúszott New York-i zenei producer megérzi a sztárrá vált pasija által dobott dalszerző-gitáros lányban a spirituszt, majd rábeszéli, hogy csináljanak no-budget lemezt az utcán. Mindhárman szenzációsak. Félretolt barátnőként,aki a nagy lehetőség hallatán sem hajlandó letérdelni a showbiz előtt, Knightley őszinte és természetes. Feszes riposztokban osztják egymást a piás, cégéből frissen kirúgott producerrel, akinek ez az utolsó esélye, hogy a metró alá ugrás helyett valami jót hozzon létre – és Ruffalo kifejezetten maradandót alakít a szerepben. Levine pedig a sztárság különböző fázisait megjelenítve, szemüveggel, bajusszal és röhejes szakállal is tökéletes. Örömmunka lehetett a forgatás, a zene megint zsigerekig hatol, és a befejezés trükkösen elkerüli a közhelyeket.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11748