KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csinibabák

Forgács Nóra Kinga

Cupcakes – izraeli, 2013. Rendezte és írta: Eytan Fox. Kép: Arad Sawat. Zene: Haim Frank Ilfman. Szereplők: Dana Ivgy (Dana), Ofer Shechter (Ofer), Efrat Dor (Efrat), Yael Bar-Zohar (Yael), Keren Berger (Keren). Gyártó: Chic Films / Bananot. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.

A Csinibabák egy jószomszédokból megalapuló popformáció meséje, akik az Universong dalversenyen mérettetik meg magukat Izrael színeiben, miközben a banda minden egyes tagja esetében valami más, személyes probléma megoldása az igazi tét. Az alaphelyzet nem túl eredeti. A film hatalmas erőssége azonban, hogy már-már pimaszul „laza”. A felszabadult alkotói hozzáállás áthatja az ábrázolás módját éppúgy, ahogyan a bemutatott karaktereket és problémákat is. A tarka szomszédságban találhatunk rendszeresen női ruhákba bújó, óvodapedagógusként dolgozó meleg srácot, konzervatív papa által pályára állított friss diplomás huszonévest, leszbikus dalszerző énekesnőt, egomán családanyát, ex-fehérneműmodellt és elhivatott bloggert egyaránt. Nem a másság fogalmazódik meg konfliktusforrásként, ezen rég túl van a film. A szűkre szabott karakterrajzok hiteles, szerethető, és a kiscsapatba-társadalomba egyaránt integrált figurákat láttatnak, akiknek megvannak a saját gondjaik, legyen szó a közös élet dinamikájának kérdéseiről egy meleg, leszbikus vagy hetero kapcsolatban, vagy a saját magukkal szemben megfogalmazott elvárásokról, a boldogság és boldogulás kérdéseiről különböző életszakaszokban. A média, a politika vagy a konzervatív hagyomány is személyes viszonyokra adaptálva nyer megbocsátó kritikát, nyertesként hozva ki a játékból az egyéniséget, eredetiséget és a szeretet összefonó erejét.

A filmnyelv hasonlóan tarka, mégis öntudatos. A zenés betétek a posztmodern musical-léttel kacérkodnak, az új hullámos európai modernizmus is kap egy mosolyra késztető gesztust, a hollywoodias happy end-kényszer pedig remekül összebékül a helyzet- és helyszínspecifikus öniróniával, a realitás talajáról elrugaszkodó mesélőkedv a blogbejegyzések nyújtotta reflektív kommentárral. Így lesz filmünk minden túlhabzása ellenére őszinte, tanulságaiban megfontolandó és szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11625