KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak szexre kellesz

Parádi Orsolya

No Strings Attached – amerikai, 2011. Rendezte: Ivan Reitman. Írta: Elizabeth Meriwether. Kép: Rogier Stoffers. Zene: John Debney. Szereplők: Natalie Portman (Emma), Ashton Kutcher (Adam), Lake Bell (Lucy), Kevin Kline (Alvin). Gyártó: Paramount. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.

Oldott hangulatú, laza humorú, és kellemesen mocskos szájú hollywoodi romantikus vígjáték egy kötetlen szexuális kapcsolatról, amelyet nem gyűr maga alá a könnyes klisék árja. Úgy látszik, születőben egy új kategória. Ha fel is tűnik néha egy-egy rózsaszín zátony a Natalie Portman és Ashton Kutcher főszereplésével készült filmben, Ivan Reitman rendező lendületes poénokkal lavírozza át történetét a veszélyes pontokon. Nem kis teljesítmény tőle, főként mivel a Szellemirtók, az Ikrek és az Ovizsaru kult-alkotója nem éppen szexi vígjátékairól ismert.

A felütés rögtön üdítő változatosságot jelent: a rezidens orvos Emma egyáltalán nem vágyódik érzelmi elköteleződésre, míg a televízió-sorozatnak dolgozó Adam igen. Megállapodnak a „fuckbuddies”, azaz szexbarátok kategóriában, amit a lány szigorúan be is tartat. Szex szinte bárhol, bármikor; de nincs összebújás, becenév, féltékenység, lelki élet. Aztán egy baráti „havibaj-mix” kazetta és egy összebújós ottalvás elindítja a lavinát.

Nagyon jót tesz a megszokott romkom váznak a mellékszereplők színes kavalkádja: Emma cinikus humorú lakó- és orvostársai; Adam apja Kevin Kline alakításában, aki junkie tévésztár és lenyúlta fia nőjét; vagy a kissé zavart és beszédkényszeres producer-asszisztens Adam munkahelyén, ahol éppen egy Glee-szerű műsort forgatnak paródiába illő lelkesedéssel. Szintén üdítő változatosság a szabadszájúság foka, amely még a prüdériából felengedni kezdő, hasonszőrű vígjátékokra sem jellemző. Repkednek a faarccal benyögött szaftos poénok, a szivárványos pillanatok csak villanásnyiak, és még a vége főcím utánra is marad egy remek geg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10564