KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Piranha 3D

Géczi Zoltán

Piranha 3D­ – amerikai, 2010. Rendezte: Alexandre Aja. Írta: Alexandre Aja, Grégory Levasseur, Josh Stolberg, Pete Goldfinger. Kép: John R. Leonetti. Zene: Michael Wandmacher. Szereplők: Jerry O'Connell (Derrick), Elisabeth Shue (Forester seriff), Ving Rhames (Welleger hadnagy), Christopher Lloyd (Mr. Goodman). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

Érthetetlen, hogy a szerzőgárda miért éppen a kritikus pillanatban gyakorolt indokolatlan önmérsékletet, amikor a recenzió alá vont, virtigli high concept művet nem a sokkalta hangzatosabb Mindenkit felfaló piranhák és hatalmas didik címmel küldték be a mozikba. A stáb ismerte az ökölszabályt, miszerint a sikeres trash sem a vérszomjas szörnyeket, sem a meztelen modellcsajokat nem nélkülözheti, és arra esküdtek fel, hogy elmennek a végsőkig –ebbéli igyekezetükben pedig mindenképpen sikerrel jártak.

Mert a Piranha 3D a maga nevetségesen csekély vállalása mellett is kifejezetten szórakoztató, profin összerakott szemétmozi. A kötelező tananyagot stréber diákként mondja fel, miközben az eltúlzott frazírok iránti szenvedélye egy vásott kamasz elszabadult fantáziáját idézi: a film utolsó harmadának nyitánya alighanem a legvéresebb tíz perc, amit az elmúlt évtizedben amerikai filmben láthatott az érdeklődő, esztelenül tobzódó overkill, maradéktalanul megfelelve a vérfürdő kifejezés által támasztott tartalmi és formai követelményeknek. A szereposztás ironikus (Elisabeth Shue teljesen idegen ebben a közegben, Christopher Lloyd megismétli Ross doki figuráját, Eli Roth cameója vicces, Richard Dreyfuss felbukkanása egyértelmű utalás A cápára), a színészek szánt szándékkal túl- vagy aluljátsszák a karaktereket, a szemérmetlenül nyilvánvaló filmtörténeti utalásoknak pedig se szeri, se száma. Bizarr módon mégis kiviláglik ebből a vállaltan ordenáré, a néző legalantasabb ösztöneit megcélzó, közhelyekből összeeszkábált mészárszék-horrorból, hogy a low budget remake-specialistaként számon tartott Alexandre Aja nem szívtelen szakmunkás: tudna ő akár rendes filmet is készíteni, de valahogy megint így szólt a megbízatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10481