KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Padláson

Forgács Nóra Kinga

Na půdě aneb – cseh-szlovák-japán, 2009. Rendezte: Jiří Bárta. Írta: Jiří Bárta, Edgar Dutka. Kép: Ivan Vít, Zdenek Pospisil. Zene: Michal Pavlícek. Gyártó: Continental Film / At Armz / Bio Illusion. Forgalmazó: Best Hollywood. Szinkronizált. 76 perc.

 

Jiří Bárta animációs filmjében a legkülönbözőbb hétköznapi anyagok, elfeledett kacatok, féltve őrzött emlékek, kitudjamirejó hogyishívjákok állnak össze meghökkentő konstrukciókba, és kelnek életre változatos animációs technikák, például a báb, a gyurma, a rajz segítségével. Bonyolult textúrájú, izgő-mozgó, lüktető, kaotikus világ születik, az egyszerre nosztalgikus és fantasztikus padlás így múlt és jelen, emlékezet és fantázia találkozási helyévé válik.

A sztori egyfelől a klasszikus mesei történetszövést mutatja. A bőrönd lakói, azaz a szőke hajú baba és fura barátai, egy szőrös mackó, egy marionett-lovag és egy ceruzaorrú gyurmagolyóbis boldogan élnek egészen addig, míg a hőseinket kémlelő szoborszerű főgonosz el nem raboltatja a babát, hogy saját feleségévé tegye. A lovag, a mackó, a gyurmagolyó és a mesevilág többi figurája látványos kalandokat átélve szelik át a padlást, hogy kiszabadíthassák szeretett barátjukat a gonosz birodalmából. A padláson másfelől a történelemről mesél. A bőrönd lakóinak világát egy despota fenyegeti, aki a folyamatos megfigyelés és az erőszakos-ideologikus hatalomgyakorlás eszközeivel számolja fel a személyes szabadságot, államában negatív utópiákba illő módon a sokszorosítás fantasztikus motívuma jelzi az egyéni egzisztencia, az individuum veszélyeztetettségét. A két mesei világ összeütközésének tétje a padlás jövője.

Barta mesefilmje kissé poros, mégis kétségkívül szórakoztató és akciódús darab, egyben talán a születésnapját ünneplő demokrácia filmje (az eredeti alcím is így szól: Kinek van ma születésnapja?). A fenyegető gonosz birodalmát sújtó katasztrófa nemcsak az animációs filmek pusztulás-szekvenciáinak kreatív példája, hanem jelképiségében is beszédes. A történelmi (közel)múltra vonatkozó reflexiót keresni emellett talán azért is jogos, mert – vegyük példának akár az AZYL rövidfilmfesztivál idei életREklám pályázatának 20 év szabadság?! hívómondatát, akár a 6. Verzió fesztivál Húsz év demokrácia filmen című blokkját – a 2009-2010-es év egyik kiemelt tematikájára találunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10167