KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Testvérek

Tüske Zsuzsanna

Brothers­ – amerikai, 2009. Rendezte: Jim Sheridan. Írta: Susanne Bier és Anders Thomas Jensen történetéből David Benioff. Kép: Frederick Elmes. Zene: Thomas Newman és Bono. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Tommy Cahill), Natalie Portman (Grace Cahill), Tobey Maguire (Sam Cahill), Clifton Collins Jr. (Cavazos őrnagy), Sam Shepard (Hank Cahill). Gyártó: Palomar / Relativity Media. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 105 perc.

Francia, japán és még számos idegen alapú remake tanúskodik Hollywood – sok esetben károsnak bizonyuló – szenvedélyéről, az újrahasznosításról. Az álomgyári nagyiparosok ezúttal a messzi északra vetették figyelmüket, hogy a kiváló érzékkel és kellő érzékenységgel megformált darabokból álló melodráma-kollekció egyik legragyogóbb ékkövét fényezzék át.

A Testvérek esetében a szerelmi háromszög tagjai szinte kamaszok a Testvéred feleségét főszereplőihez képest, azonban az alaptörténet tökéletesen megegyezik a dán alkotáséval: a példás családapa és a kiváló katona szerepe között ingadozó Sam-et Afganisztánba küldik – visszatérését egész családja, főleg szerető felesége, Grace és két gyermeke várja izgalommal. Amikor értesülnek róla, hogy Sam gépe egy akció során lezuhant, a család tagjai összeomlanak és kénytelenek újraértelmezni szerepeiket. Így tesz Sam öccse, a börtönviselt, apja által lenézett Tommy is, aki sógornőjét támogatva új emberré válik. Kapcsolatuk az idő múlásával egyre gyengédebb lesz, majd Grace egy nap jó híreket kap halottnak hitt férjéről, ami újabb kemény próba elé állítja mindnyájukat.

A drámában jártas Jim Sheridan (A bal lábam, Apám nevében) filmje jórészt – szó szerint is – szöveghű másolata Susanne Bier eredetijének, így a dicsőség bizonyos tekintetben továbbra is a dán rendezőnőé és forgatókönyvíró társáé, a sokoldalú Anders Thomas Jensené marad. A David Benioff és Sheridan együttműködése nyomán keletkezett új elemek kevéssé kecsegtetőek: leginkább az olyan tipikus remake-tünetek illusztrációi, mint a túlmagyarázás, egy-egy kiemelt motívum megsokszorozása, felerősítése, ami jelen esetben a hangsúlyok szándékos eltolásával is jár – főleg ami a sátáni tálibok kínzássorozatának bemutatását illeti – így az újrajátszás végül nem több, mint lehetőség Hollywood titánjainak jutalomjátékára, valamint arra, hogy a légüres reménytelenség szófoszlányai egyetlen, jól artikulált felismeréssé formálódjanak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10114