KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kung Fu Panda

Varró Attila

Kung Fu Panda – amerikai, 2008. Rendezte: Mark Osborne és John Stevenson. Írta: Ethan Reiff és Cyrus Voris történetéből Jonathan Aibel és Glenn Berger. Kép: Yong Duk Jhun. Zene: John Powell és Hans Zimmer. Gyártó: DreamWorks Animation / Pacific Data Images (PDI). Forgalmazó: UIP Duna. Feliratos. 88 perc.

 

Mióta az elmúlt bő tíz esztendőben a keleti harcművészeti filmek hagyományos wire-fu, azaz dróton rángatott kung fu koreográfiája komoly változáson ment át, és immár a dominánssá váló digitális átrajzolás következtében inkább illik rá a wired-fu („drót nélküli kung fu”) elnevezés, várható volt: a komoly témahiányban szenvedő hollywoodi állatos-digitális animáció előbb-utóbb lecsap a Shaolin sasokra, sárkányokra és sáskákra. A cápavadász bohóchalak és szörföző pingvinek hagyományához híven a választott sportjában hasonlóan alacsony eséllyel induló pandának jutott a főszerep a két műfaj közt tátongó szakadék áthidalásában: Po korpulens, fekete-fehér alakjában a hagyományos animáció által kedvelt kerekded formák randevúzhatnak a legmodernebb komputer-animáció vívmányaival.

A lusta, falánk pandamackó rögös útja az ősi templom kiképzőtermeitől a rettegett leopárdharcossal vívott megmérettetésig a wuxia-filmek körében hihetetlenül népszerű kiképzés-meséket adaptálja hibátlanul a „rút kikacsa”-típusú Disney-fejlődéstörténetek (Dumbótól Lecsóig) cselekménymenetéhez: így hát Po-nak nem leszámolnia kell régi énjével, hanem megtalálni a defektusában rejlő személyes hatalmat – ezúttal méretes elefántfül helyett tekintélyes mackóhas segít az égbe szállni. A rajzfilm írói egyértelműen a CGI mozgásanimáció gazdag tárházának minél gyakoribb szemléltetéséhez szabták a forgatókönyvet, így kapunk klasszikus kínai tekercsképeket idéző harcos álomjelenetet, elszánt párbajt az utolsó rizsgombócért, és ezért festik a shaolin kung fu öt alapstílusát jelentő állatparkot a hagyománynál változatosabbra (a tigris, daru és kígyó mellett a sárkányt majomra, a leopárdot sáskára cserélve). A végeredmény nem is annyira több generációt megcélzó gyerekmese, mint inkább játékos látványkavalkád, ahol a humoros dialógok hivatottak átsegíteni a nem létező sztorit egyik pazar kivitelezésű harcjelenettől a másikig. A Kung Fu Panda a Dreamworks ezredfordulós válasza a Disney-féle Micimackóra: körülbelül ilyen lenne ma a Pinokkió, frissen a Páncélba zárt szellem cethalából.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9426