KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Führer nevében

Harmat György

 

Ez a film felnőttnek tekinti nézőit. Felnőttnek lenni nehéz. Nem könnyű végignézni A Führer nevében iszonytató (bár többnyire nem ismeretlen) képeit, végighallgatni nácik irataiból okosan csoportosított, önmagukat leleplező szövegeit. Nem könnyű szembenézni... mivel is? Ha csupán múltunkról lenne szó, nem éreznénk ilyen erősen: érintettek vagyunk.

Lydia Chagoll rendező éppen a folyamat öntörvényű megmutatásában jeleskedik: hogyan lesz a Führer isteni csalhatatlanságának, a tiszta germán vér kiválasztottságának eszméjéből, a másság jogának megtagadásából szükségszerűen népek irtása, a gázkamrák borzalma. A film kép és kép, kép és szöveg kontrasztjára épülő szerkesztésmódja hagyományosnak mondható. Teljesen eredeti viszont, ahogy az alkotók egyetlen mondat saját kommentárt sem fűznek ahhoz, amit látunk: a kísérőszöveg kizárólag náci dokumentumokból áll. A képi anyagban pedig ritkán vagy sosem látott, nemzetiszocialista szellemű karikatúrák, tankönyvillusztrációk is szerepelnek. A német ifjakba sulykolt szentenciák önmagukért beszélnek: „Hitler népünk első katonája.” „Szeretlek, mint apámat és anyámat.” „Ne óriásokról és törpékről mesélj nekem, anyu, hanem Adolf Hitlerről!” „A zsidónak más az orra, más az arca, másképpen gondolkodik. A zsidó parazita, kufár, uzsorás, bűnöző.” „Az elmés nyápicnál értékesebb a kevésbé művelt, de testileg egészséges ember.”

A rendezőnő az egykori tanulóifjak sorsában megtalálta azt a pontot, amely köré szervezve (ha eddig nem értettük volna) érthetővé válik a fasizmus tömeghatása. A fasiszták szemében – gyerek és gyerek között óriási a különbség. Ennek megfelelő a bánásmód is: kemény, egészséges nevelés, napfény, táplálkozás az „übermensch”-gyerekek számára, koncentrációs tábor, fogda, botütés, gázkamra az „untermensch”-gyerekeknek. A nácik precízen számolnak. Ha a lágerlakókat lágerkörülmények között dolgoztatják, az átlagos élettartam kilenc hónap. Az ellátási költségből le kell vonni a „hullák észszerű értékesítésének” összegét. S ha az ellátás „lehetetlenné válik”, jöhet a Cyklon-B.: „Gördülékenyebbé kellett tennem az Auschwitzban folyó megsemmisítést.”

A filmben zörejek nincsenek, a zene minimális, sok az állókép. A látvány és a szöveg szikáran, keményen hat. Az anyag logikus elrendezése azonban érzelmekből fakad és érzelmeket szül. Kár, hogy A Führer nevében nem alámondással, hanem feliratos változatban jut a nézők elé. Hiszen így kevés az esélye, hogy a tévé képernyőjére kerüljön, ahol pedig helye lenne. Holott jó volna, ha sokaknak lenne módja megérteni igazi közlendőjét: a fasizmus nem korhoz és nemzethez kötött. A folyamat lejátszódhat bármikor, ha kijelentjük, hogy „a Führernek mindig igaza van”, ha emberek csoportjáról megállapítjuk, hogy”e pokolbéli fajnak nincs joga a létezéshez.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6434