KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szenvedély hatalma

Justyák János

 

A holland filmművészetet a hazai filmbarátok csak filmhetekről ismerhetik. Peter Verhoeff alkotása az év legjobb holland filmjének járó díjat nyerte el 1981-ben. A megtörtént esetet adaptáló rendező szülőhazájába, Frízföldre vezeti nézőit. A frízek híresek szabadságvágyukról, a holland hatóságok mindig tartottak az innen kiinduló szociális mozgalmak terjedésétől. A századunk húszas éveiben játszódó film hőse krisztusi korban lévő férfi, Ijje, magányosan él idős édesanyjával falujukban. A fríz szabadságvágy megtestesítője, szabadgondolkodásúnak vallja magát, elutasítja a polgári társadalom középszerűségét, a protestáns egyház mindenhatóságát. Ez utóbbi demonstrálására még attól sem riad vissza, hogy kedvenc kutyájával sétáljon be egy istentiszteletre. Pogánysága korántsem teljes, a nőkről igencsak puritán szellemben gondolkodik, megveti a gyengébb nemet, inkább Nietzschét olvas, komolyzenét hallgat vagy (orv)vadászgat szabad idejében. Ámde nem az a sorsa, hogy magányosan élje le életét: összeismerkedik egy forróvérű, többgyermekes asszonnyal. Az csak természetes, hogy a helyi erkölcsök ezt a kihívást nem viselhetik el, Ijje sorsa megpecsételődik. A horrorfilmekbe illő befejezés elkerülhetetlenségére – Ijje a szeretőjét bíróság elé vezetni akaró rendőröket lemészárolja – a rendező rájátszik egy kicsit, mintha nem bízna abban, hogy a sztori puszta filmrevitelével a főhős belső drámája magától is feltárulkozik. Ijje ugyanis önanalízise szerint egy vadállat ösztöneivel rendelkezik, ahogy a film holland címe is – A vadállat jele – utal erre. Még jó, hogy Verhoeff kimondatja ezt vele, a jellemábrázolás hiányossága miatt a néző nemigen venné észre. Az emberi szenvedélyek hatalmáról mégiscsak megtudhatunk valamit a holland filmekre oly jellemző, mesterien beállított erotikus jelenetekből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5193