KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lélekszakadva

Békés Pál

 

Az ember azt hinné, ha valaki, hát Carl Jung, Freud első számú tanítványa ismeri az alapszabályt: orvos és beteg, terapeuta és analízisbe járó páciens között mindenféle személyes érzelmi viszony tabu, jelesül: tilos a szerelem. És tessék: mégsem. Vagy nem ismerte a szabályt, vagy nem volt képes betartani, vagy éppenséggel a Sabrina Spielreinnel történtek kényszerítették arra őt és mesterét, Freudot, majd később az egész analitikus-társadalmat, hogy lefektessék az addig talán kimondatlan szabályt.

Spielrein kisasszonyt a XX. század eleji Oroszországból szállítják szülei Jung zürichi intézetébe reménytelennek tűnő elmebajjal, ahol az orvosi diadal – a skizofrénia gyógyítása ezúttal sikeres – a fent említett alapszabály áthágása miatt hamarosan magánéleti káoszba torkollik. A vonzó, fiatal nő gyógyulásának másik borzongató következménye, hogy Sabrina maga is kitanulja a pszichoanalízis csínját-bínját s a korábbi skizofrén utóbb gyerekeket kezel. Visszatér hazájába, a forradalom utáni Oroszországba, mely egy darabig minden merész kísérletnek természetes otthona, és saját gyermek-menhelyén kezeli pácienseit, mígnem a sztálini terror lecsap minden devianciára, beleértve a pszichoanalízist is, majd rövidesen utoléri őt a háború, és a Rosztovot elfoglaló német csapatok egyik rutinszerű tömeggyilkosságának áldozatául esik.

Sabrina Spielrein történetét azonban nem „egyenes adásban” beszéli el a forgatókönyvíró-rendező Roberto Faenza, hanem kerettörténetbe ágyazza: egy a pszichiáternő után kutató glasgow-i történész és az általa asszisztensként-tolmácsként alkalmazott moszkvai diáklány nyomozásának eredményeként bomlik ki előttünk a kalandregénybe illő mese. A két szálnak, az olykor erőltetett párhuzam-keresésen túl (mester és tanítvány bontakozó szerelme) kevés köze van egymáshoz, így inkább gyengítik, mintsem erősítik egymást.

Noha a jelenkori szálnak van némi hozadéka is. Amikor az angol történész és a diáklány megtalálják Sabrina Spielrein utolsó élő páciensét, és a nyomorúságos, vakolatvesztett bérleményben cigarettázgató magányos öregember elmeséli, miként gyógyította meg őt az ötven éve halott pszichiáter, miként bontotta ki a valahai kisfiút reménytelennek tűnő bezártságából, s a ráncos arcon feltűnik az ötéves gyerek rajongó mosolya – az feledhetetlen. A háromperces jelenetben főszerepet játszó orosz epizodista alakítása a Sztanyiszlavszkij-iskola apoteózisa és a film legemlékezetesebb pillanata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2161