KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli álom

Bori Erzsébet

 

A magyar cím (és még inkább az angol: Midwinter Night's Dream) a Szentivánéji álomra utal, ezt a Sakespeare darabot adják elő a fogyatékosok iskolájában Down-kóros, gyengeelméjű és autista gyerekek. Ez az egyszerre groteszk és szívmelengető esemény a szereplők életének legboldogabb pillanata. Az autista Jovana anyja és a börtönből szabadult Lazar egymásra talált, házasságra, új életre készül és remény van arra, hogy a kislány is kiszabaduljon önmagába zárt világából.

Anya és lánya boszniai szerb menekültek, a háború áldozatai. Lazart is a háború vitte rossz utakra: a kezdet kezdetén besorozták, részt vett a legdurvább, faluról falura, házról házról haladó, hadjáratnak nevezett etnikai tisztogatásban; elundorodva a véres öldökléstől dezertált: nappal bújkált, éjszaka előjött és eszméletlenre itta magát. Egy ilyen éjszakán egy ostoba kocsmai verekedésben megölte a legjobb barátját. Tíz évet kapott. Időközben végetért a háború, de a hazatért hős akármerre néz, kívül és belül, a lelkekben ugyanaz a látvány fogadja: tájkép csata után. Régi önmagukat sehogysem találó vagy már nem is kereső emberek egy szegény, lepusztult, elvadult, irányvesztett országban. Ebben a világban nincs esélye a gyógyulásnak, az újrakezdésnek.

A harsány, életerős, kegyetlenül szatirikus Lőporos hordó óta eltelt néhány év alatt még komorabbá vált Goran Paskaljevic világképe. A balkáni danse macabre alá is a háború húzta a talpalávalót, de akkor még volt mire várni. Élt a remény, hogy hamarosan vége a háborúnak, és azután minden jobb lesz.

Nem lett jobb. Félresiklott életek maradtak utána, bűnös és ártatlan sebesültek, menekültek, áldozatok. MIndent átható depresszió.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy Goran Paskaljevicet elhagyta a humora. Talán azon sem, hogy túl sötétre festi a képet. Ám a Téli álom hatásából sokat elvesz, hogy szereplői mind halmozottan hátrányos helyzetűek, szélsőségesen szerencsétlenek. Vannak jelek arra, hogy az autizmus az ország állapotának metaforája akar lenni – ahogy a Lőporos hordóban egyetlen belgrádi éjszaka egész Szerbiát leképezte – de ezúttal nem sikerült meggyőzően végigvinni a rendezői elgondolást. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Téli álom után megmaradó keserű ízből megsejthetünk valamit abból a kétségbeesésből, amit Goran Paskaljevic érezhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1827