KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Telivérek

Kovács Patrik

Thoroughbreds – amerikai, 2017. Rendezte: Corey Finley. Szereplők: Anya Taylor-Joy, Olivia Cooke, Anton Yelchin. Forgalmazó: Bontonfilm. 92 perc.

 

Bajos egy fenékkel két lovat megülni, de bocsánatos bűn, ha egy elsőfilmes rendező teszi, akit a megfelelésvágy hajt. Corey Finley bemutatkozó mozija, a Telivérek egyszerre furfangos biztonsági játék és unikális stílusgyakorlat: filmtörténeti referenciák sokaságát mozgatja, de kor- és trendérzékeny független produkcióként jelenünkről is regélni akar. Főhősei, a tizenéves Lily (Anya Taylor-Joy) és hajdani iskolatársa, Amanda (Olivia Cooke) hosszú idő után sodródnak újra egymás mellé, és mély barátságot kötnek, egyúttal elhatározzák, hogy elteszik láb alól egyikőjük dúsgazdag, ám zsarnoki nevelőapját. Az alapkonfliktus korántsem újszerű, és nemcsak az ítészek által gyakran említett inspirációk (Gyilkos játékok, Mennyei teremtmények, Amerikai pszicho) figyelemreméltók, de a Telivérek még Cronenberg (Térkép a csillagokhoz), sőt Hitchcock (A kötél, Idegenek a vonaton) életművéből is merít.

Szerencsére Finley rafináltan közelít az alapanyaghoz: korlátot szab a bűnproblematikának, és inkább annak bemutatására összpontosít, hogy az aljas célt szolgáló dacszövetség miként emészti fel a lányok lelkét. A hamvasnak tűnő, ám belül romlott Lily és az érzelemszegény, mentálisan zavart Amanda izgalmas és szórakoztató ellentétpárt alkot, s a kapcsolatukat elmélyítő szekvenciák elbűvölően abszurdak, még akkor is, ha árnyékot vet rájuk a dikció fogyatékossága: olykor kimódolt, steril egysorosok keverednek a valószerűen őszinte gesztusokkal. A Telivérek csupán a játékidő utolsó harmadában kezd thrillerként működni, ám a gyilkosságot előkészítő mozzanatok annak ellenére érdektelenek, hogy ekkortájt lép be a történetbe a pitiáner drogdíler, Tim (a fiatalon elhunyt Anton Yelchin utolsó szerepe), s e remekbeszabott mellékfigura úgy kell a nézőnek, akár egy falat kenyér, hiszen a kérges szívű lányok erkölcsi ellenpólusa: megnyerően esendő és szimpatikusan józan.

Miliőábrázolását tekintve elsőrangú a film: Finley és operatőre, Lyle Vincent hideg, fémes színekkel festik meg az egyébként is temetői hangulatú kertvárosi közeget. A kamera hol hosszú, változatos gépmozgásokkal barangolja be a labirintusszerű enteriőröket, hol felülnézetből – akár egy haragvó istenség szemszögéből – kémleli a hősöket, a befogadói tekintetet pedig olykor merész átélezések orientálják. A cselekménybe épített ellipszisek és a mozgóképes intertextusok (különösképp a Holtan érkezett című film noir megidézése) szintén remekül sülnek el, csak épp Lily és Amanda drámája veszít súlyából azáltal, hogy a Telivérek a végkifejletben látványosan megalkuszik a klisékkel. Így aztán debütáns rendezőnk sem korunk ifjúságáról, sem bűnről és bűnhődésről nem tud újat mondani. Formaérzékenysége és karaktervezetési képessége viszont kimagasló akkor is, ha e filmje inkább az indie szcéna középmezőnyét erősíti.

Extrák: Kimaradt jelenetek, kisfilm a látványvilágról és a karakterekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13838