KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hívatlanok 2: Éjjeli préda

Kovács Patrik

The Strangers: Prey at Night – amerikai, 2018. Rendezte: Johannes Roberts. Írta: Bryan Bertino és Ben Ketai. Kép: Ryan Samul. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: Christina Hendricks (Cindy), Martin Henderson (Mike), Bailee Madison (Kinsey), Lewis Pullman (Luke). Gyártó: Rogue Pictures / Fyzz Facility / Intrepid Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 85 perc.

 

Bár a maga idejében a Hívatlanok költségvetésének sokszorosát térítette meg a kasszáknál, a publikumnak mégis tíz évet kellett várnia a B-horror újabb felvonására. Az Éjjeli préda alcímet viselő második rész ráadásul nem is virtigli folytatás, inkább az előd cselekményének ujjgyakorlatszerű variációja. Az előzményekből ismert álarcos pszichopaták ezúttal nem fiatal szerelmespárt terrorizálnak, hanem egy négytagú családot, akik leruccannak idős rokonaik vidéki lakókocsiparkjába. A történet a veretes horrorklisék valóságos enciklopédiája: a bárgyú hősöket (joviális szülők, duzzogó kamaszlány és mamlasz bátyja) egymás után vadásszák le a szúró- és ütőfegyverekkel felvértezett betolakodók, hogy végül csupán az ifjú, de rátermett sikolykirálynő ússza meg ép bőrrel a vériszamos kalandot. Bryan Bertino író (aki a korábbi részt rendezőként is jegyezte) megelégszik a biztonsági játékkal, a munka dandárját a nosztalgiára bízza: hozzáadott érték nélkül hasznosítja újra az előző epizód ismerős szituációit és motívumait, továbbá az, hogy a bestiális támadók kiléte, motivációja feltáratlan marad, ezúttal még annyira sem képes felcsigázni a nézőt, mint egy évtizeddel korábban.

Ami a hangulatteremtést illeti, az alkotók e téren is opportunisták, és beérik a slasher patinás múltja előtti főhajtással: a közegábrázolás a Péntek 13 és A texasi láncfűrészes mészárlás hatásáról árulkodik (ráadásul utóbbi emblematikus zárlatát szemérmetlenül kopírozza a film), a hangsávon pedig a hetvenes-nyolcvanas évek popslágerei bömbölnek. A feszültségépítés többnyire alacsony színvonalú hatásösszetevőkön (sokkeffektek, jump scare) nyugszik, egy-egy lassabb sodrású, minuciózus hajszajelenet viszont bizsergetően izgalmas. Ezek viszont ritka kivételek, s a Hívatlanok második része sem nem igazán félelmetes, sem a középosztálybeli komfortérzet megrendüléséről – és az ebből fakadó káoszélményről – nem tud hitelesen regélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13644