KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A látogatás

Soós Tamás Dénes

The Visit – amerikai, 2015. Rendezte: M. Night Shyamalan. Szereplők: Olivia DeJonge, Ed Oxenbould, Deanna Dunagan. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 94 perc.

 

Shyamalan az elmúlt években azon fáradozott, hogy a természetfeletti thrillerek után a hosszútávú mélyrepülésnek is bajnoka legyen. Tiszta burleszk, amit a Lány a vízben óta művelt: egyre nagyobb és nagyobb költségvetésű filmekkel hasalt el a rendező, akinek nevét már azokon a filmszakkörökön is csak diszkrét kuncogással emlegetik, ahol régen még dobogós helyre rangsorolták a Hitchcock-tanítványok körében. Vezető pozícióját azóta más listákon őrzi – első azok között, akik közös nevezőre hozták Spielberg és Ed Wood művészetét –, és bár ezért sokan a túltengő küldetéstudatot okolják (Lány a vízben című filmjében mégiscsak magára osztotta a jövő generációit felvilágosító író szerepét), Shyamalan inkább a túltengő stúdiókontrollra mutogat, és arra fogja Az utolsó léghajlító meg A Föld után katasztrófáját, hogy megvonták tőle a végső vágás jogát. Ezért két éve hátat fordított Hollywoodnak, és a Föld után-ért kapott gázsijából maga finanszírozta A látogatást, hogy bizonyítsa: ért még a film- na meg a pénzcsináláshoz.

A látogatás után két dolgot nem érdemes tagadni: hogy Shyamalan tud még nagyot kaszálni (az ötmillió dollárból barkácsolt film költségének hússzorosát is megkereste), de ha valamihez, hát a humorhoz nincs érzéke. Pedig szatírát forgatott, az Ideglelés nyomvonalán haladó talált filmes horrorokét, melyek olcsó jump scare-jeit a sosem látott nagyszüleikhez elutazó gyerekek poénból elkövetett ijesztgetései, a természetfeletti rémeket pedig az alvajáró és -hányó, szenilis nagymama hivatott kifigurázni. Karikatúrája mégsem áll össze, mert nem dönti el, mit akar parodizálni. A kézikamerás horrorformát? A Jancsi és Juliska aktualizálásán keresztül a Grimm-meséket? Netán önmagát: a máskor bombasztikus fordulatokra hagyatkozó, itt a banális hétköznapokhoz passzintott stílusát? Shyamalantól meglepően földhözragadt film A látogatás, de egyben unalmas is, mert horrort csak közhelyeset csihol ki a fináléból, a humor kimerül a pöszén rappelő kisfiú önreflexív magánszámaiban, a nagy csavart pedig korunk vizuális kultúrája hitelteleníti. Shyamalan, visszavéve az uralmat a Pro Tools felett, három verziót is összevágott a filmből: egy vígjátékot, egy horrort, és egy harmadikat, ami a kettő közé esett. Talán mindenki jobban járt volna a horrorral – hiszen azzal, mint a tömeggyilkos szerepét fűkre és fákra osztó Az esemény óta tudjuk, ha nem is szándékosan, de Shyamalan is tud kacagtatni.

Extrák: Kimaradt jelenetek, alternatív befejezés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13063