KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lángelmék

Csiger Ádám

Masterminds – amerikai, 2016. Rendezte: Jared Hess. Írta: Chris Bowman, Emily Spivey és Hubbel Palmer. Kép: Erik Wilson. Zene: Geoff Zanelli. Szereplők: Zach Galifianakis (David), Kristen Wiig (Kelly), Owen Wilson (Steve), Jason Sudeikis (McKinney), Kate McKinnon (Jandice). Gyártó: Relativity Media / Michaels-Goldwyn. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 86 perc.

 

A film megtörtént eseten alapul, ami nem más, mint az USA történetének egyik legjövedelmezőbb rablása. A műfaj azonban korántsem heist, még csak nem is bűndráma, hanem vígjáték, ugyanis meglehetősen komikus ügyről van szó. Az 1997-es Loomis Fargo rablásban egy pénzszállító, David Scott Ghantt több mint 17 millió dollárt lovasított meg a munkahelyéről, az összeg pedig teljes egészében azóta sem került elő. A film fülig szerelmes főhőse egy jóindulatú idióta, igazi balek, akit dróton rángat ex-kolléganője, illetve annak lecsúszott, kisstílű barátai (Owen Wilson vezetésével). Ghantt Mexikóban várja szerelmét és a pénzt, ám a zsákmány helyett egy bérgyilkos érkezik.

Jared Hess rendezésének koncepciója a Fargót idézi, a stílusa azonban nem is állhatna távolabb a Coen-fivérekétől. A Lángelmék humora inkább kifejezetten börleszkes és altesti, ráadásul jobbára improvizáltnak hat, aminek viszont nem friss komikum, inkább fantáziátlan erőlködés a hozama. Hess nem törődik vele, hogy egy vígjátékban sem viselkedhetnek a karakterek a jellemüktől eltérően, mert az csorbítja a történet hitelét, elidegeníti, kizökkenti a nézőt. A film esetleges, mondvacsinált komikuma olyan paródiákat idéz meg, mint a Csupasz pisztoly, ami komoly hiba egy hagyományos vígjáték esetében. Az alkotók azt is elfelejtették, hogy egy filmbe illő megtörtént eset hűen mozira adaptálva önmagában sablonos és bugyuta alkotást eredményez. Ha megkésve is, de ezt a direktor és a színészek felismerték, főként ez magyarázhatja a forszírozott gegeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12962