KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rossz anyák

Kovács Kata

Bad Moms – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Scott Moore és Josh Lucas. Kép: Jim Denault. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Mila Kunis (Amy), Kristen Bell (Kiki), Kathryn Hahn (Carla), Christina Applegate (Gwendolyn), Jada Pinkett Smith (Stacy). Gyártó: Block Entertainment / STX Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 100 perc.

 

Dr. Spock és a kötődő nevelés után íme az új trend a gyereknevelésben: belátni, hogy az ember nem csinál mindent tökéletesen. Az anyaszerep a csúcsra járatott maximalizmus terepe, 0-24-es érzelmi, fizikai és szellemi készenlét. És bármennyire is univerzális konstrukció, mégis alapvetően meghatározza a társadalmi kontextus. Az átlag amerikai anya gyereke születése után hamar újra munkába áll, rengeteg feladatot ró rá a gyereket gondozó intézményrendszer (maratoni SZMK értekezletek, kirándulások, sütivásárok), egyszerre küzd férje egyre lanyhuló figyelméért és verseng a játszótéri anyukák tökéletességével, így viszonylag könnyen körülhatárolható a kiégésének oka is.

A Rossz anyák főhősnője, Amy éppen itt tart: húszévesen szült, napjai a kiskamasz gyerekei körüli feladatok, saját karrierje, valamint tohonya férje (és Stukker nevű kutyája) háromszögében telnek. És amikor minden összeesküszik ellene, úgy dönt, feladja, mostantól mindenki gondoskodjon magáról, beáll a „rossz anyák” triójába (Kristen Bell, Kathryn Hahn). Rögtön megismerkedésük estéjén vad szupermarketbeli piálós balhézásban kötnek véd- és dacszövetséget (a slow-motion party-montázs a film egyik legemlékezetesebb jelenete), mindhárman belátják, nem tökéletesek, és innentől mernek szabadon káromkodni, piálni, szexelni. Ugyanakkor nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy kötelező jellemfejlődés gyanánt a film megköveteli tőlük, nyerjék meg az SZMK-elnökválasztást, szerezzék vissza utálatos főnöküktől az állásukat, szelídítsék meg kölykeiket, bocsássanak meg a volt férjüknek és szerezzenek új pasit, azaz az élet minden területén álljanak a sarkukra. A hollywoodi receptre készült „rossz” filmek között (Tapló Télapó, Rossz tanár) ez a mostani mégis a felső kategóriába esik, ami elsősorban a kiváló castingnak és a három színésznőnek (plusz az ellenlábast alakító Christina Applegate-nek) köszönhető. Ugyanakkor eszünkbe juttathatja a gyerekvállalás-tematika olyan midcult darabjait is, mint A legszebb dolog vagy a Szemünk fénye, melyek újranézésre azért sokkal érdemesebbek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12889