KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Limonádé Joe

Pápai Zsolt

Limonádovy Joe aneb Konská opera – csehszlovák, 1964. Rendezte: Oldrich Lipsky. Szereplők: Karel Fiala, Rudolf Deyl, Olga Schoberová. Forgalmazó: MOKÉP. 98 perc.

A szocialista Magyarország filmforgalmazási és mozibemutatási szisztémájának sajátossága, hogy gyakran egy nagy múltú műfaj paródiája hamarabb jutott el a közönséghez, mint a veretes klasszikusai. Amikor a Vámpírok báljával találkozott a publikum, a horrorműfaj darabjait nem ismerte; Az oroszlán ugrani készül, a Révész György által jegyzett James Bond-paródia úgy került a mozikba a hatvanas évek végén, hogy az akcióthriller zsáneréről és a Bond-filmekről a magyar nézők mit sem tudtak; A keresztapa másik arca olasz gengszterkomédia honi bemutatója 1975-ben hét évvel előzte meg Coppola korszakfordító munkájának budapesti premierjét.

A westernműfaj sem kerülte el a sorsát. Amikor bemutatták nálunk Oldrich Lipsky western-persziflázsát, a Limonádé Joe-t, a korabeli publikum a célkeresztbe helyezett zsánerről alig tudott valamit, ugyanis annak klasszikusai nem juthattak be az országba, még az olyan nagyágyúk munkái sem, mint John Ford vagy Anthony Mann. A Limonádé Joe ily módon torzította a közönség műfajtudatát: sokak szemében nem csak egyes műfaji paneleket, hanem a Vadnyugat mítoszát, sőt általában a tömegfilmek mesélés-logikáját egészében tette nevetségessé.

Mindazonáltal a Limonádé Joe máig a KGST-kultfilmek egyik legbecsesebbike – csak Magyarországon kétmillió (!) néző váltott jegyet a hatvanas évek derekán –, amely fél évszázaddal elkészülte után is őrzi a báját. A „Kolaloka limonádé” nemes lelkű ügynöke és a whiskyt terjesztő becstelen vigéc között kitörő küzdelmet elbeszélő filmet westernparódiának szokás nevezni, pedig legalább annyira – ha nem jobban – kötődik a cseh mozi hagyományaihoz, mint az amerikai vadnyugati filmek legendáriumához. A Limonádé Joe „zenés szerzői westernburleszk”, melyben Mack Sennett slapstickjei és a B-kategóriás Roy Rogers-opuszok világa találkozik Karel Zeman munkáinak, valamint az újhullám prominens darabjainak a szemléletével. A slapstick hatása a felgyorsított csetepatékban, a Roy Rogers-westerneké pedig a musicalszekvenciákban evidens (ráadásul a címszerepet adó Karel Fiala fizimiskája is Rogerset idézi), ugyanakkor Zeman inspirációját az időszakosan az avantgárddal kokettáló előadásmód és a fantasztikus elemek beemelése jelzi, míg az újhullámot a film groteszk szemlélete idézi. Ez az izgalmas keverék annak idején nem csak honfitársainkat, hanem néhány nyitottabb szívű és szemű amerikait is megszólított. A Limonádé Joe a hatvanas években az Oscar küszöbéig jutott (a fáma szerint az utolsó körben esett ki a legjobb külföldi film díjára nominált alkotások köréből), Henry Fondát pedig szabályosan megbabonázta a Karlovy Vary-i fesztiválon.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11389