KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Casablanca

Casablanca: Max Steiner

Utak Casablancába

Hubai Gergely

Max Steiner zeneszerző 1937-ben írt alá hosszútávú szerződést a Warnerrel, innentől fogba a stúdió szinte minden fontos filmje az ő asztalán landolt. A King Kong és az Elfújta a szél mellett közel 300 filmen dolgozó komponista húsz Oscar-jelöléséből összesen hármat váltott szobrocskára: 1943-ban az Utazás a múltból, 1945-ben pedig a Mióta távol vagy aláfestését tüntette ki az Amerikai Filmakadémia. A két győztes között készült Casablanca valamiért kimaradt a díjazottak sorából, ám az utókor azóta kult-státuszba emelte a soundtracket.

Steiner stílusának fontos jellemzője a zenei utalások tömkelege, a főcím során mindjárt saját magától idéz: a stúdiót jelképező, úgynevezett Tovarich-fanfár után az Afrika térképére vetített stáblista alatt az Elveszett őrjárat (1934) főtémája hallható, mivel mindkét történet a fekete kontinensen játszódik. Az aláfestésben hasonló utalásokat találunk, a zene az ellenállókat jelképező La Marseillaise és a német elnyomókat megjelenítő Die Wacht am Rhein összecsapására épül. (Steiner eredetileg a Horst Wessel-féle náci pártindulót akarta használni, ám az még néhány országban szerzői jogi védelem alatt állt).

A film legismertebb motívuma viszont nem Steiner nevéhez fűződik: az As Time Goes By című betétdalt Herman Hupfeld eredetileg az Üdvözlünk mindenkit! (1932) című Broadway-revühöz írta. Bár Steiner szeretett volna saját slágert írni Rick és Ilsa románcához, ezt prózai okokból nem tehette meg. A forgatás után Ingrid Bergman rögtön levágatta a haját, így a dalt tartalmazó jeleneteket már nem lehetett újraforgatni – Hupfeld dalát végül Steiner jobb híján szerelmi témaként beépítette az aláfestésbe.

Steiner művészetében a wagneri leitmotívumokra épülő romantika szépen elegyedik a kor legnépszerűbb slágereivel, a kettő között húzódó határvonalat szinte lehetetlen meghúzni. Az eredetileg Ginger és Fred-musicaleken edződött mester olyan dalokat adaptált a Casablanca számára, mint a The Very Thought of You vagy a Heaven Can Wait – sajnos a film számára írt egyetlen eredeti dal (Knock on Wood) egyben a legjellegtelenebb is. Ilyen slágerparádé mellett a közönség akár úgy is érezhette, hogy egy musicalre váltott jegyet.

Steiner tehetségét bizonyítja, hogy a Broadway-n megbukott cinikus háborús drámából zenéje segítségével örökérvényű romantikus klasszikust faragott. A sors furcsa fintora, hogy az eredeti témák talán elhomályosulnak a dalok és az emlékezetes himnusz-csata árnyékában, ám a mester szerepét nem szabad alábecsülni: ezekből az alapanyagokból csak ő keverhetett ki egy ilyen emlékezetes zenei koktélt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 09-09. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11206