KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legjobb szándék

Forgács Nóra Kinga

Din dragoste cu cele mai bune intentii – román, 2011. Rendezte és írta: Adrian Sitaru. Kép: Adrian és Mihail Silistenau. Szereplők: Aura Calarasu (Doktor), Magda Catone (Lia), Mirela Cioaba (Elena), Victoria Cocias (Diana). Gyártó: 4 Proof Film / Cor Leonis Films. Forgalmazó: Szuez Film kft. Feliratos. 105 perc.

Adrian Sitaru a Sporthorgászat című, bűnvezérelt műfajokkal kacérkodó, sötét humorú, analitikus szemléletmódú és kizárólagosan szubjektív beállításokkal dolgozó, ily módon elidegenítő hatású első nagyjátékfilmjével hívta fel magára a figyelmet — a Legjobb szándék című másodikkal pedig elnyerte a Locarnói Filmfesztiválon a legjobb rendezésért járó díjat. A Legjobb szándék az első film által kijelölt nyomvonalon halad, ha az elidegenítő hatások tudatos alkalmazását szemléljük, éppen ezek által billenti jóval kellemetlenebb helyzetbe nézőjét. Hőse Alex igazi korunk fia, a 30-as évei közepén is csak „félkész” felnőtt, aki a férfiúi és a gyermeki önzés szimptómáit gyúrja össze magában, és aki a legjobb szándékkal sem mondható szimpatikus figurának. Mikor az apja telefonál, hogy az édesanyja szélhűdést szenvedett el, az első vonattal hazautazik a fővárosból.

A családi dráma szétszálazása már a néző dolga, akinek az érdeklődését a nehezen szerethető főszereplő szinte állandó jelenlétén kívül a filmben hallható folyamatos dikció (ha nincs jelen másik szereplő, akkor Alex telefonál), és a Sporthorgászatot idéző, de kevésbé gördülékenyen működő elidegenítő-önreflektív filmnyelv is próbára teszi. Sitaru kamerája rendre egy-egy szereplő nézőpontjába helyezkedik, mikor mégsem, akkor pedig szokatlan beállításokkal és gépmozgásokkal teszi szemmel láthatóvá tulajdon jelenlétét — ám közben épp a nézőpontok, a helyes nézőpont ügyében akarja tudatosan bizonytalanságban hagyni nézőjét. Sitaru pontos képet alkot hétköznapi figuráiról, az emberi kommunikáció nyavalyáiról. Nem állít, inkább kérdez. Így válik pőrén láthatóvá a kései felnőtté válás, az önzés, a figyelmetlenség, a szeretetvágy, a szeretet maga – valamiféle egzisztenciálisan zajos-büdös-ködös-szép állapot, Alex „gyermekkorának” vége, az első, ügyetlen szembesülés a valódi veszteség lehetőségével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10937